Sziasztok!
Tudom, hogy a címben benne vagy, hogy +18-as és én megpróbáltam a legtöbbet kihozni, de nem szoktam ilyeneket írni és ha úgy vesszük ez az első ilyen irományom. Előre is elnézést érte. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást!
A szobát sötétség uralta. Már majdnem az álmok határán voltam mikor megszólalt a telefonom. Minden este fél tizenkettőkor egy ismeretlen számról felhívnak és arról érdeklődnek, hogy hogy vagyok és mi történt velem az adott napon. Az első pár alkalommal még furcsálltam, de egy idő után hozzá szoktam. Egy éve tartanak a telefon beszélgetéseim az idegennel akinek még a nevét sem tudom. Minden apró titkomat elmondtam neki és ő is nekem, de a neve volt az amit nem árult el. Próbálkoztam az elején még azzal, hogy ki nyomom ha hív vagy kikapcsolom a telefonom, de nem sikerült lekoptatnom. Őszintén meg vallva nem akartam, hogy abba hagyja a telefonálásokat, mert nincsenek barátaim. Egyedül tengetem a mindennapjaimat és próbálom túlélni az iskolában töltött időt. Strébernek számítok csak azért, mert inkább a könyveket választom az osztály társaim társasága helyett, de nem tehetek róla egyszerűen kibírhatatlanok. Mindig csúfolnak, hogy nincs a legújabb divat szerinti ruhám vagy mert még mindig a jól megszokott ütött-kopott telefonomat használom ami már hozzá nőtt a szívemhez. Szerettem volna barátokat csak senki nem volt aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Sose voltam beszédes csak akkor szólaltam mikor kérdeztek. Féltem, hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek az engem körülvevők. Akkor még a maradék önbeszülésem is darabokban hullott volna a földre arra várva, hogy valaki még jobban összetapossa vagy ellenkező esetben kiemeljen és újra összerakjon. Egy ilyen személy volt az életemben és az nem más, mint a titkos telefonálom. Fülemhez emeltem a még mindig csörgő készüléket és kicsit rekedtes hangon szóltam bele. Nem a fáradtságtól voltam berekedve hanem a sírástól. Ma van ugyanis a szülinapom, de senki nem köszöntött fel. A szüleim hajnalba járnak dolgozni és csak késő este érnek haza. Nem lepődtem meg, hogy reggel semmi üzenet nem várt a bevásárló listán kívül.
Tudom, hogy a címben benne vagy, hogy +18-as és én megpróbáltam a legtöbbet kihozni, de nem szoktam ilyeneket írni és ha úgy vesszük ez az első ilyen irományom. Előre is elnézést érte. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást!
A szobát sötétség uralta. Már majdnem az álmok határán voltam mikor megszólalt a telefonom. Minden este fél tizenkettőkor egy ismeretlen számról felhívnak és arról érdeklődnek, hogy hogy vagyok és mi történt velem az adott napon. Az első pár alkalommal még furcsálltam, de egy idő után hozzá szoktam. Egy éve tartanak a telefon beszélgetéseim az idegennel akinek még a nevét sem tudom. Minden apró titkomat elmondtam neki és ő is nekem, de a neve volt az amit nem árult el. Próbálkoztam az elején még azzal, hogy ki nyomom ha hív vagy kikapcsolom a telefonom, de nem sikerült lekoptatnom. Őszintén meg vallva nem akartam, hogy abba hagyja a telefonálásokat, mert nincsenek barátaim. Egyedül tengetem a mindennapjaimat és próbálom túlélni az iskolában töltött időt. Strébernek számítok csak azért, mert inkább a könyveket választom az osztály társaim társasága helyett, de nem tehetek róla egyszerűen kibírhatatlanok. Mindig csúfolnak, hogy nincs a legújabb divat szerinti ruhám vagy mert még mindig a jól megszokott ütött-kopott telefonomat használom ami már hozzá nőtt a szívemhez. Szerettem volna barátokat csak senki nem volt aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Sose voltam beszédes csak akkor szólaltam mikor kérdeztek. Féltem, hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek az engem körülvevők. Akkor még a maradék önbeszülésem is darabokban hullott volna a földre arra várva, hogy valaki még jobban összetapossa vagy ellenkező esetben kiemeljen és újra összerakjon. Egy ilyen személy volt az életemben és az nem más, mint a titkos telefonálom. Fülemhez emeltem a még mindig csörgő készüléket és kicsit rekedtes hangon szóltam bele. Nem a fáradtságtól voltam berekedve hanem a sírástól. Ma van ugyanis a szülinapom, de senki nem köszöntött fel. A szüleim hajnalba járnak dolgozni és csak késő este érnek haza. Nem lepődtem meg, hogy reggel semmi üzenet nem várt a bevásárló listán kívül.
- Bogi minden rendben ? - hangjában aggódást véltem felfedezni, de kristálytisztán hallottam, hogy fáradt. Talán belefáradt abba, hogy velem beszéljen. Megtudom érteni. Egy éve szentel rám minden nap órákat, hogy megtudja, hogy élek-e még.
- Nem, semmi sincs rendben - suttogtam. Szememet sós cseppek lepték el - Nem bírom egyedül tovább. Kezdek teljesen becsavarodni - hatalmas sóhaj hagyta el a számat amely remegett az előtörni készülő sírástól.
- Sajnálom, de most mennem kell. Viszont egy dolgot ígérj meg nekem, ne csinálj hülyeséget oké ? Ne merd bántani magadat, mert akkor nem állok jót magamért - fenyegetett meg. Szigorúan vágta hozzám a szavait, de tudtam, hogy nem bántásnak szánta. Csak meg akar óvni és ez melegséggel töltötte el a szívem. Tudom hihetetlennek hat az egész, de beleszerettem ebbe a fiúba akinek a hangját ezer közül is felismerném. Tetszett az, hogy végig hallgatta azt a sok hülyeséget amit összehordtam. Érdekelte, hogy mit gondolok a világról és bizonyos témákban még a tanácsomat is kikérte. Elmormoltam egy rendben-t és egy jó éjt majd megszakítottam a vonalat. Hátamra fordulva bámultam a plafont. Nem tudom miért feltételezte rólam azt, hogy valaha is bántanám magam. Tény, hogy volt olyan pillanat az életembe amikor kezembe vettem a pengéket, de olyankor mindig Ő jutott eszembe és a csodás mosoly amit elképzeltem neki. Biztosan jó képű lehet és akinek ilyen csodás nevetése van csak csodás ember lehet. Ábrándozásomból a csengőnk hangja zavart meg. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki a pihe, meleg paplan alól majd a bejárat felé vettem az irányt. Elképzelni sem tudtam, hogy ki keresne ilyenkor. Végig futott agyamon a gondolat, hogy talán egy gyilkos vagy betörő, de ez is vetettem az ötletet mivel ha valaki megakarna ölni nem csengetne be. Elfordítva a kulcsot a zárban majd megragadva a kilincset tárult ki az ajtó ami mögött egy csodaszép kék szempárt találtam. Karakteres arca volt és tökéletesen beállított frizurája. Volt egy olyan érzésem, hogy ismerem az előttem álló fiút, de biztos voltam abban is, hogy ezt az arcot sosem felejteném el.
- Miben segíthetek ? - kérdeztem miközben neki dőltem az ajtófélfának és kérdő tekintettel néztem rá.
- Sokkal gyönyörűbb vagy mint azt gondoltam - mosolyodott el. Nem értettem, hogy ezt mire mondta. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe majd bevillant. Ugyan még sosem láttam, de a hangja bebizonyította, hogy a személy aki előttem áll az nem más, mint a titokzatos srác a telefon másik végéről - A nevem Niall - nyújtotta felém kezét amit én nem fogadtam el hanem egyből nyakába ugrottam. Édesen belenevetett a fülembe majd egy gyors csókot nyomott az arcomra mielőtt felkapott volna az ölébe. Lábával berúgta az ajtót majd a nappalinkban lévő kanapéra ült le míg én még mindig a nyakát öleltem. Nem akartam elengedni. Örökké magam mellett akartam tudni azt aki valamilyen szinten tartotta bennem a lelket - Bogi mondanom kell neked valamit - suttogta mintha félne attól, hogy bárki is meghallaná. Kicsit eltávolodva tőlé néztem bele csodásan csillogó szemeibe - Hihetetlen, hogy ezt mondom, de beléd szerettem. A tudtad, hogy a mai napon szomorú vagy fájdalommal töltötte el a szívem. Ezen a napon neked kellett volna lenned a legboldogabb tizennyolc éves lánynak a földkerekségen. Tudtam, hogy most jött el az ideje annak, hogy megjelenjek és karjaimba tartsalak amíg csak élek. Bogi, mióta megtaláltam a telefonszámodat az egyik tíz fontoson amit visszaadtak nekem egy boltban tudtam, hogy fontos leszel az életemben, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy a világ legszebb lányát tudhatom magaménak. Tőled függ az életem. A te pici kezedben van a szívem noha addig még sosem találkoztál velem. Megértem ha megrémiszt ez a dolog, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom - mikor befejezte a monológot elkezdte lefejteni kezem nyakáról majd megpróbált lerakni a kanapéra, hogy csak úgy kisétáljon az ajtón. Hirtelen felindulásból ajkaim az övéire tapasztottam majd ahogy csak tudtam belepréseltem érzelmeimet a csókba. Kezeit végig vezette oldalamon majd a derekamnál megállapodott és úgy húzott közelebb magához. Kezem szőke tincsei közé vezettem majd betúrva húztam közelebb magamhoz. Erre a mozdulatsorra belenyögött csókunkba amitől nagyot dobbant a szívem. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat ilyet vállt ki belőle. Egyik kezével simogatta a hátamat majd egyik pillanatra a másikra már a kanapéra fektetett és úgy tornyosult fölém. Csókunk szenvedélyes volt majd levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Nem tudom miért, de egy furcsa érzés tört fel bennem. Akartam őt és ahogy szemeiből kiolvastam ő is akart engem. Egy egyszerű mozdulattal levette a rajtam található toppot amit alváskor szoktam viselni egy francia bugyi kíséretével. Pír szökött az arcomba mikor végig vezette rajta tekintetét amit próbáltam elrejteni előle persze sikertelenül. Mosolygott majd apró puszikkal halmozta el testem minden szegletét. Ujjaim végig vezettem izmos hátán majd megtalálva pólója alját kezdtem el lehúzni róla. Miután róla is lekerült a felső a nadrágja kigombolásával kezdtem el szórakozni majd megelégelte a dolgot feláll és levette alsónadrágjával együtt majd fölém hajolva tépte le az engem takaró utolsó ruhadarabot. Mélyen a szemebe nézett majd szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaival nyakamat kényeztette kezével a combomat simogatta majd egyszer csak megéreztem amint ujjai belém hatolnak. Kicsit felsikkantottam a meglepettségtől mire Ő csitítgatni kezdett. Gyors tempóban mozgatta kezét amitől akaratlanul is felemelkedett hátam a kanapéról. Mielőtt még hatalmába kerített volna a gyönyör megfogtam kezeit kihúztam magamból. Fordítva a helyzeten én kerültem felülre majd lovagló ülésben ültem rá combjaira. Kezembe vettem férfiasságát majd elkezdtem kényeztetni. Férfias nyögések hagyták el a száját majd mikor már elérkezettnek éreztem az időt finoman ráültem és úgy kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet ami mindkettőnk száján nyögéseket kényszerített ki.
- Gyorsabban - préselte ajkain a szavakat és megpróbáltam gyorsítani, de nem nagyon sikerült. Hamar megunta a lassú mozgást így megint Niall alá kerültem majd gyors mozgásba kezdett. Lábaim dereka köré fontam, hogy még közelebb szoríthassam magamhoz. Nem telt sok időbe míg elérjünk a csúcsra. Körmeimmel szántottam végig hátát míg ő édes dolgokat suttogott a fülembe és apró csókokat lopott tőlem. Jól eső sóhaj hagyta el száját majd úgy helyezkedtünk el, hogy kényelmesen tudjunk feküdni a kicsinek nem éppen mondható kanapén. Karjai védelmezően öleltek át és tudtam, hogy sose akarok elmozdulni onnan. Életem végéig érezni akarom a szívverését, forró leheletét, gyengéd érintéseit és tökéletes ajkait amint az enyémet becézgetik. Boldog voltam és ott akkor tudatosult bennem, hogy ez életem legjobb születésnapja, mert megkaptam a férfit akire mindig is vágytam és teljes szívemből szerettem. Aki mellesleg viszont szeret és megígérte, hogy ezentúl mindig mellettem lesz és sosem fog elhagyni.
- Sajnálom, de most mennem kell. Viszont egy dolgot ígérj meg nekem, ne csinálj hülyeséget oké ? Ne merd bántani magadat, mert akkor nem állok jót magamért - fenyegetett meg. Szigorúan vágta hozzám a szavait, de tudtam, hogy nem bántásnak szánta. Csak meg akar óvni és ez melegséggel töltötte el a szívem. Tudom hihetetlennek hat az egész, de beleszerettem ebbe a fiúba akinek a hangját ezer közül is felismerném. Tetszett az, hogy végig hallgatta azt a sok hülyeséget amit összehordtam. Érdekelte, hogy mit gondolok a világról és bizonyos témákban még a tanácsomat is kikérte. Elmormoltam egy rendben-t és egy jó éjt majd megszakítottam a vonalat. Hátamra fordulva bámultam a plafont. Nem tudom miért feltételezte rólam azt, hogy valaha is bántanám magam. Tény, hogy volt olyan pillanat az életembe amikor kezembe vettem a pengéket, de olyankor mindig Ő jutott eszembe és a csodás mosoly amit elképzeltem neki. Biztosan jó képű lehet és akinek ilyen csodás nevetése van csak csodás ember lehet. Ábrándozásomból a csengőnk hangja zavart meg. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki a pihe, meleg paplan alól majd a bejárat felé vettem az irányt. Elképzelni sem tudtam, hogy ki keresne ilyenkor. Végig futott agyamon a gondolat, hogy talán egy gyilkos vagy betörő, de ez is vetettem az ötletet mivel ha valaki megakarna ölni nem csengetne be. Elfordítva a kulcsot a zárban majd megragadva a kilincset tárult ki az ajtó ami mögött egy csodaszép kék szempárt találtam. Karakteres arca volt és tökéletesen beállított frizurája. Volt egy olyan érzésem, hogy ismerem az előttem álló fiút, de biztos voltam abban is, hogy ezt az arcot sosem felejteném el.
- Miben segíthetek ? - kérdeztem miközben neki dőltem az ajtófélfának és kérdő tekintettel néztem rá.
- Sokkal gyönyörűbb vagy mint azt gondoltam - mosolyodott el. Nem értettem, hogy ezt mire mondta. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe majd bevillant. Ugyan még sosem láttam, de a hangja bebizonyította, hogy a személy aki előttem áll az nem más, mint a titokzatos srác a telefon másik végéről - A nevem Niall - nyújtotta felém kezét amit én nem fogadtam el hanem egyből nyakába ugrottam. Édesen belenevetett a fülembe majd egy gyors csókot nyomott az arcomra mielőtt felkapott volna az ölébe. Lábával berúgta az ajtót majd a nappalinkban lévő kanapéra ült le míg én még mindig a nyakát öleltem. Nem akartam elengedni. Örökké magam mellett akartam tudni azt aki valamilyen szinten tartotta bennem a lelket - Bogi mondanom kell neked valamit - suttogta mintha félne attól, hogy bárki is meghallaná. Kicsit eltávolodva tőlé néztem bele csodásan csillogó szemeibe - Hihetetlen, hogy ezt mondom, de beléd szerettem. A tudtad, hogy a mai napon szomorú vagy fájdalommal töltötte el a szívem. Ezen a napon neked kellett volna lenned a legboldogabb tizennyolc éves lánynak a földkerekségen. Tudtam, hogy most jött el az ideje annak, hogy megjelenjek és karjaimba tartsalak amíg csak élek. Bogi, mióta megtaláltam a telefonszámodat az egyik tíz fontoson amit visszaadtak nekem egy boltban tudtam, hogy fontos leszel az életemben, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy a világ legszebb lányát tudhatom magaménak. Tőled függ az életem. A te pici kezedben van a szívem noha addig még sosem találkoztál velem. Megértem ha megrémiszt ez a dolog, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom - mikor befejezte a monológot elkezdte lefejteni kezem nyakáról majd megpróbált lerakni a kanapéra, hogy csak úgy kisétáljon az ajtón. Hirtelen felindulásból ajkaim az övéire tapasztottam majd ahogy csak tudtam belepréseltem érzelmeimet a csókba. Kezeit végig vezette oldalamon majd a derekamnál megállapodott és úgy húzott közelebb magához. Kezem szőke tincsei közé vezettem majd betúrva húztam közelebb magamhoz. Erre a mozdulatsorra belenyögött csókunkba amitől nagyot dobbant a szívem. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat ilyet vállt ki belőle. Egyik kezével simogatta a hátamat majd egyik pillanatra a másikra már a kanapéra fektetett és úgy tornyosult fölém. Csókunk szenvedélyes volt majd levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Nem tudom miért, de egy furcsa érzés tört fel bennem. Akartam őt és ahogy szemeiből kiolvastam ő is akart engem. Egy egyszerű mozdulattal levette a rajtam található toppot amit alváskor szoktam viselni egy francia bugyi kíséretével. Pír szökött az arcomba mikor végig vezette rajta tekintetét amit próbáltam elrejteni előle persze sikertelenül. Mosolygott majd apró puszikkal halmozta el testem minden szegletét. Ujjaim végig vezettem izmos hátán majd megtalálva pólója alját kezdtem el lehúzni róla. Miután róla is lekerült a felső a nadrágja kigombolásával kezdtem el szórakozni majd megelégelte a dolgot feláll és levette alsónadrágjával együtt majd fölém hajolva tépte le az engem takaró utolsó ruhadarabot. Mélyen a szemebe nézett majd szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaival nyakamat kényeztette kezével a combomat simogatta majd egyszer csak megéreztem amint ujjai belém hatolnak. Kicsit felsikkantottam a meglepettségtől mire Ő csitítgatni kezdett. Gyors tempóban mozgatta kezét amitől akaratlanul is felemelkedett hátam a kanapéról. Mielőtt még hatalmába kerített volna a gyönyör megfogtam kezeit kihúztam magamból. Fordítva a helyzeten én kerültem felülre majd lovagló ülésben ültem rá combjaira. Kezembe vettem férfiasságát majd elkezdtem kényeztetni. Férfias nyögések hagyták el a száját majd mikor már elérkezettnek éreztem az időt finoman ráültem és úgy kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet ami mindkettőnk száján nyögéseket kényszerített ki.
- Gyorsabban - préselte ajkain a szavakat és megpróbáltam gyorsítani, de nem nagyon sikerült. Hamar megunta a lassú mozgást így megint Niall alá kerültem majd gyors mozgásba kezdett. Lábaim dereka köré fontam, hogy még közelebb szoríthassam magamhoz. Nem telt sok időbe míg elérjünk a csúcsra. Körmeimmel szántottam végig hátát míg ő édes dolgokat suttogott a fülembe és apró csókokat lopott tőlem. Jól eső sóhaj hagyta el száját majd úgy helyezkedtünk el, hogy kényelmesen tudjunk feküdni a kicsinek nem éppen mondható kanapén. Karjai védelmezően öleltek át és tudtam, hogy sose akarok elmozdulni onnan. Életem végéig érezni akarom a szívverését, forró leheletét, gyengéd érintéseit és tökéletes ajkait amint az enyémet becézgetik. Boldog voltam és ott akkor tudatosult bennem, hogy ez életem legjobb születésnapja, mert megkaptam a férfit akire mindig is vágytam és teljes szívemből szerettem. Aki mellesleg viszont szeret és megígérte, hogy ezentúl mindig mellettem lesz és sosem fog elhagyni.
Kérhetek én is egyet?:)
VálaszTörlésxx Luca
Persze csak írd meg email-ben, hogy mit szeretnél és majd valamelyikünk meg írja! :)
Törlés