Minden kapcsolat, barátság, ismeretség egyszer véget ér. Van, hogy szinte észre sem vesszük azt, hogy elhidegültünk egymástól és már csak ritkábban vesszük rá magunkat arra, hogy felemeljük a telefont és felhívjuk azt a személyt aki egykor fontos volt nekünk. Majd egyszer, sok idő elteltével össze futsz vele a közértben és újra élednek benne a rég elfeledett érzelmek. Aztán eszünkbe jut az, hogy igazából még ennyi idő elteltével is ugyanolyan fontos nekünk az a személy, mint akkor. De már nem tehetünk semmit, mert Ő tovább lépet és elfelejtette azt, hogy milyen volt anno. Mert a mi hibánkból lett vége a kapcsolatnak, még ha nem is szándékosan csak ön hibánkból akkor is a mi lelkünkön szárad. Bármit megtennénk azért, hogy vissza fordítsuk az időt és újra ott lehessünk a kanapén a tévé előtt ülve, oda sem figyelve az adásra ami épp közvetítenek, az élet nagyon dolgait megvitatva, egymásba gabalyodva egy hideg téli éjszakán. Közeledve az ünnepekhez és az egyre hidegebb estékhez sűrűn eszembe jut, hogy tavaly ilyenkor még itt volt mellettem és épp forró kakaóját szürcsölgette, csakhogy engem idegesítsen. De én nem zavartam. Szerettem minden hibájával együtt azonban Ő ezt nem hitte el. Számtalanszor bántott meg úgy, hogy észre sem vette. Azzal, hogy más lányokkal is beszélgetett nem volt problémám, azonban amikor már telefonszámokat és különféle ajánlatokat kapott, de ő még mindig nem mondta el, hogy barátnője van - elszakadt a cérna. Egyik alkalommal a fülem hallatára flörtölt és hívott randira egy másik lányt - persze később már úgy állította be, hogy csak baráti vacsora lesz - tudtam, hogy neki én már nem jelentem azt amit régen. Megváltozott és ezt a hírnév tette vele. Karrierje elején elnéző voltam és végig mellette voltam, de két év után amit a kamerák kereszttüzében töltöttem el vele úgy, hogy a világ számára csak egy barát voltam, összetörtem. Azonban ezt Harry nem vette észre. És ez fájt a legjobban. Aztán egyre ritkábban keresett és a médiában mindig más lányokkal láttam. De észre vettem azt is, hogy rájuk nem úgy néz ahogy egykor velem tette. Ők csak azért voltak vele, hogy a hírnevével a riporterek és fotósok figyelmét magukra tereljék és nem azért, mert szerették őt úgy, ahogy én. Az elmúlt egy év során figyelemmel kísértem mind az ő mind a bandatársai sikereit és büszkeséggel tölt el az, hogy ilyen rövid idő alatt beírták magukat a történelembe, mint a világ legjobb együttese. Azonban az is feltűnt, hogy rengeteget változott Harry. Manapság már a kamerák előtt sem játssza meg a vidám és kiegyensúlyozott férfit. Látszik rajta, hogy valami bántja és ez elszomorít, mert tudom, hogy segíthetnék neki, de azok után amit tett, nem tudom megtenni, hogy felhívjam.
Napról - napra, óráról - órára nehezebb volt visszatartani magam, de ez idővel megváltozott. Viszont az, hogy most itt áll előttem és fürkészve méreget csintalanul csillogó smaragdzöld szemeivel, elbizonytalanít és hatalmas késztetést ad arra, hogy a nyakába ugorjak és ott folytassuk a kapcsolatunkat ahol abba hagytuk. De eszembe jutnak azok a hónapok amiket miatta sírtam át miközben Ő folytatta és élte tovább tökéletes életét.
- Még mindig gyönyörű vagy, Rosie - mosolyog rám kisfiúsan még mindig arra várva, hogy megszólaljak. Akárhogy próbálom nem megy. Egy hang nem jön ki a torkomon viszont egy könnycsepp végig szántja az arcon annak ellenére, hogy belül erősen küzdök az ellen, hogy akár egy is kövesse. Mikor felfedezi a sebesen száguldó cseppet az arcomhoz nyúl és gyengéden letörli.
- Hogy tehetted ezt velem ? - találom meg hangom. Nem lepi meg kérdésem. Olyan mintha számolt volna arra, hogy ma fog velem találkozni és ma kell elmondani azt amit már régen el kellett volna mondani. Azonban az ahogy zavartan a hajába túr ami tincsekben áll a kint ráesett hópelyhek miatt, biztosít arról, hogy Ő sem tudja a magyarázatot.
- Nem tudom - hangja elcsuklott a feltörni akaró sírástól, de erőt véve magán megrázta fejét és körbe pillantott. Az emberek sietős léptekkel mentek körülöttünk figyelmen kívül hagyva minket. Mintha ott sem lettem volna az egyik nő majdhogynem fellökött csak, hogy egy zacskó rizs-et betudjon szeretni magának.- Nem itt kellene ezt megbeszélnünk - miközben beszélt karjai már a kezemen voltak és hívtak kifelé a tömegből. Kosaram hangos csapódással a földre esett ahogy kikapta erősen markoló ujjaim közül. Nem akartam vele menni viszont kíváncsi voltam arra, hogy milyen mentséget hoz fel. Tudni akartam, hogy mit rontottam el. Véglegesen tovább akartam lépni, de addig míg nem tudom az okát, nem tudtam.
- Harry, ez fáj - erős szorítása csukólom enyhült amint meghallotta, hogy megszólítottam. Mióta kiléptünk az üzletből maga mellett tart szorosan nehogy elveszítsen a tömegben. Az emberek most is az utolsó pillanatokra hagyták a fenyőfa és ajándék vásárlást. Bár igaz, hogy még van idejük Karácsonyig. Én mint minden évben most is, már hónapokkal előtte elkezdtem keresni a tökéletes ajándékot. Minden szerettemnek a legjobbat akarom és ez évről évre sikerül. A kis unoka testvéreim egyre nagyobbak így végre kiélhetem a fantáziám a megszokott unalmas rugdalózók és baba játékok mellett. Anyáék egy egy hetes nyaralás az ajándékuk a Bahamákra amit tőlem és hűn szeretett bátyámtól kapják ajándékba. Drága sógornőmnek gyémánt karkötőt vettem amire már régóta vágyakozott, de sosem mondta el Mike-nak, hogy azt szeretné. Mike nyakkendő tűt és mandzsetta gombot kap. Pontosan azoknak a daraboknak a mását amit nagypapa hagyott rá, amiket az egyik bevetése közben hagyott el. Csalódott volt ezért beszéltem a nagyival és megcsináltattuk neki.
- Rosie - kezét rázta szemem előtt és csak akkor eszméltem fel, hogy már egy ideje lakása előszobájában álltam farkasszemet nézve tükör képemmel. - Sajnálom - ennyit mondott majd közelebb húzott magához és szorosan karjaiba zárt. Kezét hátamon pihentette míg a másikkal a hajamat simogatta. Sajátos illata hamar bekúszott orromba és ismerős bizsergés futott végig gerincemen. Eszembe jutottak azok az idők amiket együtt töltöttünk és boldog lettem volna, ha nem emlékeztetett volna a hátunk mögött lógó pulóver a fogason arra ami miatt szakítottunk. Nő szvetter volt, rózsaszín színben pompázott és a gyűrődések láttán arra tudtam következtetni, hogy valaki nem rég még viselte a gyönyörű kasmírból készült felsőt. Szóval van valakije. - Még mindig ugyanúgy érzek irántad mint akkor - szavai késként hatoltak szívembe. Végig pörgettem agyamban azt, hogy talán nővéréé a pulóver vagy az anyukájáé, de rájöttem, hogy sem Gemma, sem Anne nem venne fel ilyet. Nem az ő stílusuk. Viszont a Tayloré igen. Nem lép meg, hogy nincs itt a szőkeség viszont az, hogy egyedül meri hagyni Harry-t úgy, hogy Ő nem tartózkodik a városban, de még csak a kontinensen sem, bátorságra vall valamint bizalomra.
- Azonban én nem - nehezen tudok kimászni szoros öleléséből, de végül sikerül lehámozni magamról. Sietősen felveszem kabátom amit gondolom Ő segített le rólam s magam mögött hagyva rohanok ki London egyik legforgalmasabb utcájára. Hallom amint utánam kiállt, de figyelmem elterelve haladok tovább vissza a bevásárló központba és folytatom a vásárlást ott ahol abba hagytam.
- Nem tudom - hangja elcsuklott a feltörni akaró sírástól, de erőt véve magán megrázta fejét és körbe pillantott. Az emberek sietős léptekkel mentek körülöttünk figyelmen kívül hagyva minket. Mintha ott sem lettem volna az egyik nő majdhogynem fellökött csak, hogy egy zacskó rizs-et betudjon szeretni magának.- Nem itt kellene ezt megbeszélnünk - miközben beszélt karjai már a kezemen voltak és hívtak kifelé a tömegből. Kosaram hangos csapódással a földre esett ahogy kikapta erősen markoló ujjaim közül. Nem akartam vele menni viszont kíváncsi voltam arra, hogy milyen mentséget hoz fel. Tudni akartam, hogy mit rontottam el. Véglegesen tovább akartam lépni, de addig míg nem tudom az okát, nem tudtam.
- Harry, ez fáj - erős szorítása csukólom enyhült amint meghallotta, hogy megszólítottam. Mióta kiléptünk az üzletből maga mellett tart szorosan nehogy elveszítsen a tömegben. Az emberek most is az utolsó pillanatokra hagyták a fenyőfa és ajándék vásárlást. Bár igaz, hogy még van idejük Karácsonyig. Én mint minden évben most is, már hónapokkal előtte elkezdtem keresni a tökéletes ajándékot. Minden szerettemnek a legjobbat akarom és ez évről évre sikerül. A kis unoka testvéreim egyre nagyobbak így végre kiélhetem a fantáziám a megszokott unalmas rugdalózók és baba játékok mellett. Anyáék egy egy hetes nyaralás az ajándékuk a Bahamákra amit tőlem és hűn szeretett bátyámtól kapják ajándékba. Drága sógornőmnek gyémánt karkötőt vettem amire már régóta vágyakozott, de sosem mondta el Mike-nak, hogy azt szeretné. Mike nyakkendő tűt és mandzsetta gombot kap. Pontosan azoknak a daraboknak a mását amit nagypapa hagyott rá, amiket az egyik bevetése közben hagyott el. Csalódott volt ezért beszéltem a nagyival és megcsináltattuk neki.
- Rosie - kezét rázta szemem előtt és csak akkor eszméltem fel, hogy már egy ideje lakása előszobájában álltam farkasszemet nézve tükör képemmel. - Sajnálom - ennyit mondott majd közelebb húzott magához és szorosan karjaiba zárt. Kezét hátamon pihentette míg a másikkal a hajamat simogatta. Sajátos illata hamar bekúszott orromba és ismerős bizsergés futott végig gerincemen. Eszembe jutottak azok az idők amiket együtt töltöttünk és boldog lettem volna, ha nem emlékeztetett volna a hátunk mögött lógó pulóver a fogason arra ami miatt szakítottunk. Nő szvetter volt, rózsaszín színben pompázott és a gyűrődések láttán arra tudtam következtetni, hogy valaki nem rég még viselte a gyönyörű kasmírból készült felsőt. Szóval van valakije. - Még mindig ugyanúgy érzek irántad mint akkor - szavai késként hatoltak szívembe. Végig pörgettem agyamban azt, hogy talán nővéréé a pulóver vagy az anyukájáé, de rájöttem, hogy sem Gemma, sem Anne nem venne fel ilyet. Nem az ő stílusuk. Viszont a Tayloré igen. Nem lép meg, hogy nincs itt a szőkeség viszont az, hogy egyedül meri hagyni Harry-t úgy, hogy Ő nem tartózkodik a városban, de még csak a kontinensen sem, bátorságra vall valamint bizalomra.
- Azonban én nem - nehezen tudok kimászni szoros öleléséből, de végül sikerül lehámozni magamról. Sietősen felveszem kabátom amit gondolom Ő segített le rólam s magam mögött hagyva rohanok ki London egyik legforgalmasabb utcájára. Hallom amint utánam kiállt, de figyelmem elterelve haladok tovább vissza a bevásárló központba és folytatom a vásárlást ott ahol abba hagytam.
