2013. április 27.

#3 Zayn Malik - Csak egy álom volt...

Csendben feküdtem.
Hallgattam a sátorba beszűrődő hangokat, a békák brekegését, a madarak csiripelését, a nyári szellő halk susogását, illetve a mellettem fekvő fiú egyenletes légzését.
A tekintetem rá emeltem, és elmosolyodtam.
Az ő feje az ellenkező irányba volt fordítva, így nem láthattam arcát.
Felültem, majd a bal kezemmel megtámaszkodtam, a jobbal pedig végigsimítottam fedetlen felsőtestén. Elmerengve vizsgáltam jobbnál jobb tetoválásait, valamint kidolgozott hasát, ami teljesen beindított.
Nem mozdult, a légzése még mindig szabályos volt.
Mutatóujjammal többször is körberajzoltam a tetkóit a karján, mellkasán.
Pillantásom feljebb vittem, és kissé borostás arcát, kócos haját figyeltem. 
Egész álló nap tökéletesen be van lőve a haja, de szerintem reggelente a legelbűvölőbb. Rettentően aranyos.
Végigcirógattam az arcát is, mire kicsit mocorgott.
Kezd ébredezni.
Közelebb hajoltam hozzá, forró leheletem a nyakát csikizte, mivel vállát kicsit meghúzta. Halkan felkuncogtam reakcióját látva.
Egy lágy csókot nyomtam a nyakára, ahol még mindig ott volt a kissé pirosas folt, amit az éjjel én okoztam neki. Felejthetetlen este volt, kétség sem fér hozzá.
Lassan haladtam felfelé az arcára, majd elhalmoztam a pofiját sok kis puszival. Egyet-kettőn az ajkaira is nyomtam, mire egy erős kéz fonódott a derekam köré.
- Muszáj felébreszteni? - morgott reggeli rekedtes hangján, de szemei még mindig csukva voltak.
- Bocsi. - mosolyogtam, mire végre megjutalmazott gyönyörű sötét szemeivel.
Az ő arcán is egy mosoly terült el, közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Egész testem beleremegett, és újra lelki szemeim előtt láttam az éjszaka történteket.
Rajtam az ő pár számmal nagyobb pólója volt, az enyém valahol a sátor egyik távolabb eső pontjában lehet.
Egyik lábam átvetettem a csípőjén, és fölé másztam, ő a kezeit, a póló alá vezette, és a hátamat simogatta.
Egyre inkább elmerültünk tevékenységünkben, amikor egy ajtónyikorgást hallottam.
Felemeltem a fejem, és értetlenül meredtem a semmibe. Az erdő kellős közepén vagyunk, egy sátorban. Honnan jön ez a nyikorgás?
Arra eszméltem, hogy a testvérem rázogatja a vállam, felébresztve engem.
- Hé... - motyogta halkan. - Kész a reggeli.
Feleletül csak morogtam egyet, mikor rájöttem, hogy ez az egész csak egy álom volt...


-rövid, mivel ez az első, és már régebbi novellám. de amint lesz több időm, hosszabbal is megajándékozlak titeket.;)-
Üdv: Tina Shepherd ♥

2013. április 24.

#2 Niall Horan - Felhők fölött 3 méterrel +18



Felhők fölött 3 méterrel

Kabátomat összébb húztam egy kisebb fuvallat miatt. A buszra várok pár másik diákkal együtt. Nem egy osztályba járunk, sőt még a nevüket is alig tudom, de azért megnyugtató, hogy nem egyedül vagyok a szinte még sötétben. Ez az utolsó évem a középiskolában, aztán ha felvesznek egy londoni egyetemre költözöm álmaim városába. Ha pedig nem, akkor maradok itt Mullingar-ben. Amit természetesen nem akarok! 
Egy alakot véltem felfedezni. Egyre közelebb ért, majd megállt mellettem. Ő volt az. Niall. Együtt járunk matematikára és egymás mellett is ülünk. Nem nagyon szoktunk beszélgetni, hiszen ha már csak hozzám szól elpirulok és totálisan zavarba jövök. Ezen általában ő jót mosolyog.
- Szia (T/N). - köszönt rám reggeli rekedtes hangján, amelyből most eléggé kilehetett venni a fáradságot. Pillangók a hasamban feléledtek és elpirultam.
- Szia Niall. - emeltem rá tekintetem. Arcát az utcai lámpa gyér fénye megvilágította, ezzel elérve, hogy szemei a szokásosnál is jobban csillogjanak. Kék íriszei semmihez sem foghatóak, egyszerűen gyönyörűek. Talán mondanom kellene valamit. Csak még ki kellene találnom, hogy mit.
- Hogy vagy? - kérdezte egy apró mosoly kíséretében. Hú, szerencsére ő felhozott egy témát, ami ugyan elég sablonos, de nem számít.
- Köszi, jól. Te? - kérdeztem vissza.
- Megvagyok. - vonta meg lazán a vállát. Csend következett köztünk, csak néhány kocsinak a zúgását lehetett hallani és a többi diák halk pusmogását.
- Fáradtnak tűnsz. - szólaltam meg kis idő múlva. Rám nézett és elmosolyodott.
- Nem tudtam aludni az éjjel, mert valaki folyton a fejemben szaladgált. - vigyorgott rám sejtelmesen. Szomorúan elfordítottam a fejem, hiszen biztosan van egy lány aki tetszik neki és sokkal szebb mint én. - Kérdezhetek valamit? -
- Persze. - emeltem rá tekintetem.
- Nem fáradtál el? - kérdezte és közelebb lépett hozzám. Elém állt és kezét arcomra simította. Szívem iszonyat gyorsasággal kezdett el kalapálni, szinte már majd' kiugrott a helyéről.
- M-miben? -kérdeztem vissza meglepődötten. Halkan kuncogni kezdett miközben arcomat cirógatta.
- Hát a sok szaladgálásban. - mosolygott. Ez nem hiszem el! Rám gondolt. RÁM. Úristen. Ez annyira hihetetlen!
- T-te rám gondoltál? - kérdeztem lélegzet vissza fojtva. Aprót bólintott és az utcai lámpák ahogy megvilágították az arcát lehetett látni, hogy halvány pír szökik fel rá. Nagyon zavarba jöttem, ezért megpróbáltam lehajtani a fejemet, de abban a pillanatban a kék szemű herceg felemelte azt miközben fejét közel hozta enyémhez.
- Szökjünk el. - lehelte szinte az ajkaimra. Komolyan azt akarja, hogy EGYÜTT szökjünk meg? Ő? Akire a nap minden percében gondolok? Szeretnék vele lenni, de nem tehetjük ezt meg.
- Te is tudod, hogy nem lehet.. - utasítottam vissza ajánlatát.
- Kérlek. - nézett mélyen szemembe és szinte már könyörgött. 'Menj el vele, lehet, hogy nem lesz több ilyen alkalom' suttogta a kis piros ördög. 'Ne menj el vele. Nem lóghatsz csak úgy az iskolából' suttogta az angyal.
'Menj'
'Ne menj'
'Menj'
'Ne m..'
'ELÉG' gondoltam magamban. Teljesen őrült vagyok..
- Na mi a válasz? Kérlek gyorsan dönts, mert mindjárt jön a busz. - sürgetett. A busz pont most fordult be az utcára és a diákok elkezdtek a padkához tolakodni, de mi hátrébb maradtunk. Szélesen elmosolyodtam és mielőtt még ideért volna a busz megragadtam a kezét és a hátunk felőli erdős részre kezdtem húzni. Sikeresen beértünk még mielőtt a buszsofőr meglátott volna minket. Ahogy hirtelen megálltam Niall a hátamnak ütközött ennek következtében egy fának dőltem. Ahogy felé fordultam a lélegzetem is elakadt közelsége miatt. Kicserepesedett ajkaim elváltak egymástól és felnéztem arcára. Éreztem arcomon meleg mentol illatú leheletét.
- Menjünk el nálunk. Senki nincs otthon. - mondta egészen halkan. A pimasz mosoly ott ült az arcán, mire felkuncogtam.
- Oké.- egyeztem bele. Miután a busz elment, elsétáltunk Niallék házához. Nem volt túl messze, ezért viszonylag hamar odaértünk. Kinyitotta az ajtót, majd betessékelt rajta.
- Kérsz inni, esetleg enni? - kérdezte, miután a táskáját hanyagul lehajította a kanapéra.
- Nem köszi. - mosolyogtam rá. Közel jött hozzám.
- Na és mit csináljunk? - kulcsolta össze ujjainkat és sejtelmesen elmosolyodott. - Tudod nekem lenne egykét ötletem. - kacsintott rám. Felnevettem és közelebb hajoltam hozzá.
- És meg is osztod velem? - suttogtam ajkaira. Észrevettem, amint nagyot nyel és rászorít a kezemre.
- Talán. - halkan beszélt. Hirtelen csapott le ajkaimra. Annyira váratlanul értek a szenvedélyes csókok, hogy nem tudtam mit is kell csinálni. De aztán hamar észbe kaptam és viszonoztam azt. Nyelve befurakodott számba és vad keringőzésbe kezdtek enyémmel. Kezét hátamra simította és még közelebb húzott magához, míg én a sajátjaimat tarkójára, majd hajába vezettem. Felmorgott, amikor egy aprót haraptam alsó ajkába, ami még jobban fokozta az eddig felgyülemlett vágyat iránta. Kezét mellkasomhoz vezette és lehúzta a bőrdzsekim cipzárját. Levette rólam, majd ledobta azt a földre.
- Ne. - suttogtam. Kicsit elhúzódott, majd homlokát enyémnek döntötte. Keze arcomon pihent és ujjaival azt cirógatta. Szemei csukva voltak, ajkai kissé elváltak egymástól és halkan zihált?
- Miért ne? - lehelte, majd ajkait nyakamra vezette és azt hintette be forró csókokkal. Testemet átjárta a bizsergő érzés és megremegtem.
- Nem lenne helyes. - nyögtem alig hallhatóan.
- Nem erőltetem. - húzódott el enyhe csalódással arcán, de aztán elmosolyodott. - Gyere. - fogta meg gyengéden a kezemet majd az egyik szoba felé vezetett. Kitárta előttem az ajtót, majd lassan besétáltam. Niall illata és a sötétzöld színű falak miatt rájöttem, hogy ez az Ő szobája. Egy zöldes fekete színekben pompázó franciaágy, fekete szekrények, egy íróasztal és egy éjjeliszekrény töltötte meg a szobát. Az asztal tele volt különféle papírokkal, valamint könyvekkel és még más dolgokkal. A falnál egy gitár pihent. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy kezei derekam köré fonódnak majd felemel, és az ágyhoz szalad velem. Ledob az ágyra majd rám ugrik. Nevetve próbáltam lelökni, de nem sikerült. Befeküdt a lábaim közé, fejét hasamra
tette és ott pihentette meg azt. Oldalamra apró mintákat rajzolt, szemei egyre jobban csukódtak lefelé. Kezemet hajába vezettem és birizgálni kezdtem azt, amire ő egy halk sóhajjal válaszolt, és éreztem amint kicsit megremeg a teste. Kis idő múlva már csak halk egyenletes szuszogását lehetett hallani. Nemsokára én is egyre jobban elálmosodtam és én is sikeresen elaludtam.

A nap bevilágította az egész szobát fényességgel elborítva. Szemeimet bántotta a hirtelen jött fényesség. Kinyitottam a szemem és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok a zöld falak láttán, de aztán leesett, hogy Niallnél vagyok. Körbenéztem, de sehol nem láttam a szőke fiút. Már éppen felállni készültem, amikor benyitott a szobába Ő, egy törülközőbe, ami a derekára volt csavarva. Hajából csöpögött a víz le a mellkasára, onnan pedig végig fojt egészen a törülköző széléig. Nyelnem kellett egy nagyot, különben egy nyögés szökött volna ki a torkomon. Hirtelen tört ráma  vágy. Akartam őt. Felálltam és egész közel léptem hozzá. Megfogtam a pólóm alját és lekaptam magamról, majd eldobtam a ruhadarabot. Elkerekedett szemei egyre sötétebbé váltak és csillogtak, akár a gyémánt. Remegő kezeimmel megfogtam az övét és az ágyhoz vezettem őt. Lelöktem őt rá, majd egy csábító pillantás és mosoly után gyengéden rá másztam. Kezei automatikusan derekamra siklottak és óvatosan megmarkolta azt. Felnyögtem gyengédsége miatt és azonnal megcsókoltam őt. Közben elhelyezkedtem a derekán ezzel elérve, hogy lovaglóülésben üljek rajta. Kezemet arcára tettem, míg a másikkal a hajába túrtam. Heves, szenvedélyes csókcsatánkat még akkor sem hagytuk abba, amikor fordított a helyzetünkön és ő került felülre. Hátamhoz nyúlt és kicsit megemelve testemet, kikapcsolta a melltartómat. Elváltunk egymástól, hogy letudja venni rólam a fekete csipkecsodát és eldobni, szemeit rajtam tartva. Arcomról egyre jobban lejjebb vándorolt pillantása mellkasomra. Arcom pírba szökött tekintete miatt. Ajakit harapta és nagyokat sóhajtott. Száját nyakamra helyezte, mire szemeim azonnal lecsukódtak. Ahogy ajkai közé vette az érzékeny bőrt, elállt a lélegzetem. Egy halk nyögés szaladt ki a torkomon. Éreztem amint reakciómra elmosolyodott. Mikor befejezte a szívást egy puha puszit adott arra a pontra. Szájával lefelé kezdett araszolni testemen és elért a melleimig. Csókolta, nyalta és masszírozta őket. Halk nyögésekkel és neve suttogásával adtam tudtára, hogy élvezem azt amit csinál.
Miután végig csókolta és puszilta egész felsőtestem és levette rólam a nadrágomat, fordítottam a helyzetünkön. Ismét ő volt alul és amikor szemébe néztem nem láttam benne mást, csak a vágyat Irántam. Elmosolyodtam, amit viszonzott. Most én kezdtem el őt ellepni csókokkal. Az arcától egészen addig, amíg a törülköző engedte. Felnéztem rá, de szemeit csukva tartotta, ajkai elváltak egymástól. Ahogy kezemmel óvatosan kibontottam a pamut darabot, kék íriszeit kinyitotta. Pillantása lapos volt, kezeivel közben a takarót markolászta. Lassan vettem le róla a törülközőt. Hatalmas erekciója láttán nagyot nyeltem.
Nem bírta tovább. Felrántott magához és maga alá gyűrt. A szintén fekete csipke bugyit majdnem hogy letépte rólam. Elhelyezkedett lábaim között, majd rám emelte tekintetét. Egyik kezét felvezette az arcomra és lágyan cirógatni kezdte azt. Közel hajolt ajkai szinte már súrolták enyéimet.
- Biztos, hogy akarod? - suttogta alig hallhatóan. Biztos voltam a válaszban.
- Semmit nem akartam még ennyire, mint téged. Érezni akarlak. De Niall.. - én is suttogtam.
- Tessék? - simított egy hajtincset a fülem mögé.
- N-nekem ez lesz az első.. - suttogtam olyan halkan, hogy féltem nem hallotta meg.
- Ígérem, hogy vigyázni fogok. - adott egy nagyon lágy puszit a felső ajkamra, majd az alsóra. Végül lágyan megcsókolt.
Hosszú ideje keringőzhetett már nyelvünk egymással, amikor egy éles fájdalmat éreztem. Felnyögtem, de ez nem az élvezettől volt. Nem mozdult meg. Várta, hogy megszokjam méretét. Nem tudtam magamon uralkodni és pár könnycsepp kicsordult a szememből. Ahogy csókolta az arcomat a könnyeket is eltüntette.
- Sajnálom. - lehelte a fülemhez hajolva.
Nem sokkal később egy lassú mozdulatot tett. A fájdalom mér enyhült, de még mindig éreztem.. Pár perc után egész kellemes volt, aztán a fájdalom egyre inkább alulra került, helyére az élvezet lépett fel. A szobát a nyögéseink és sóhajaink töltötték be. A hőmérséklet egyre inkább magasabb lett. Kezemet felvezettem combjára és a fenekéhez simítottam azt. Lágyan belemarkoltam, mire egy hangosabb nyögést sikerült kicsalnom belőle. Lábamat felhúztam és combjához nyomtam, majd körbeöleltem őt azokkal.
Kezeinket összekulcsolta és fejünk mellé helyezte azt. Összefonódott ujjainkat egyre jobban szorítottuk, hiszen a gyönyörkapujához egyre közelebb kerültünk.
Amikor elértünk oda, teljesen extázisba kerültünk mindketten. Legördült mellém és csak feküdtünk egymás mellett. Egyikünk sem tudott jelenleg megszólalni, sőt még gondolkodni is nehezen.

- Nem fájt? - kérdezte egészen halkan, amikor már egymás karjaiban feküdtünk egy takaróval testünkön.
- Az elején.. De aztán tökéletes volt minden. És nem voltam nagyon rossz? - kérdeztem és felnéztem arcára. Elmosolyodott és gyengéden megrázta a fejét.
- Tökéletes voltál. - suttogta.
- Boldog vagyok. -
- Én boldogabb. - N
- Az enyém a felhőkig ér. -
- Az enyém hárommal több. - N
- Három mivel? - kérdeztem érdeklődve.
- Három méterrel a felhők fölött!

Ha elolvastad és tetszik, kérlek pipáld ki egy kicsit lejjebb, az 'ELOLVASTAM' rubrikát. Köszönöm!:)
mrs. horan

2013. április 19.

#1 Niall Horan - A ház

224049_466732980039745_647392703_n_large
Nem tudom, mi lehet a baj...A barátommal, Niall Horannel már lassan egy éve együtt vagyunk, de mostanában kezd elromlani a kapcsolatunk. Egyre kevesebbet van itthon. Mindig a próbákra keni, illetve, hogy sok a munka, de nem mondja már nekem valaki azt komolyan, hogy aki elmegy reggel 6-kor az hajnali 1-kor jön haza és ez átlagos! Felmerült bennem a dolog, hogy megcsal... De hiszen ő nem ilyen! Sosem tenne velem ilyet! Minden na arról áradozik, hogy mennyire szeret, illetve, hogy mennyire hiányzok neki... De ezeket persze csak telefonon keresztül mondja, vagy üzeni...Hiányzik! Ahogy megölel, megcsókol, velem alszik és csak szimplán a hangja, ami álomba ringat minden nap.
A parkban sétálgattam céltalanul, fülemben szólt a fiúk új albuma. Akárhányszor meghallom az Ő hangját kiráz tőle a hideg. Egy kósza könnycseppet töröltem le a szemem sarkából. Miért sírok? Hiszen az sem biztos, hogy megcsal! Lehet, hogy csak bemesélem magamnak...De hiszen miért is ne akadna meg a szeme más lányokon?! AZ én alakom egyáltalán nem tökéletes, az arcom is teljesen átlagos, a hajam színe már inkább barna, mint szőke... Összességében egyáltalán nem vagyok olyan lány, akit egy világsztár mellé tudna valaki elképzelni. Leültem egy nagy fa tövében, majd nézegettem ahogyan a szerelmes párok egymással sétálgatnak a jó időben. Akaratlanul is elmosolyodtam. Milyen rég voltunk már itt együtt Niallel...Régebben minden nap itt sétálgattunk. Sosem felejtem el, amikor tollasütőket hoztunk és megpróbáltunk tollas labdázni a park közepén. Végül pedig mindig elvitte a szél a labdát, mi pedig jót nevettünk saját magunkon, illetve az emberek is rajtunk. AZ első randink pedig szintén itt volt...Niall egy kis romantikus pikniket rendezett nekem. Milyen boldogok is voltunk akkor... Friss szerelmesek, minden időt együtt akartunk tölteni. Vagyis, együtt is töltöttünk. Niall elhívott a próbáira is. Most meg? Azt se mondja hol próbálnak, vagy mire mit. Miután kisétáltam magam, az egyik Starbucks-ba ültem be és rendeltem magamnak egy jegeskávét. A sarokasztalhoz ültem, majd elővettem a telefonom és a híreket keresgéltem. Az egyiken megakadt a szemem.
"Niall Horan új házat vett! A One Direction szőke szívtiprója egy tengerpart melletti házat vett Amerikában. Pontosan nem tudjuk miért, vagy hogy kinek, de nem is akar nyilatkozni róla. " Egy újabb könnycsepp gurult le az arcomon. El akar költözni tőlem? Nem akar velem lenni? Kivel akar összeköltözni? Kirohantam a kávézóból, majd azonnal hazafelé vettem az irányt. Nem tudom mennyi ideig sírhattam, de hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Eleanor aggódó szemeivel találtam magam szemben.
-Jézusom! Mi történt Ellison?
-Niall...
-Mit csinált? -kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Megcsal. -nyögtem ki olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
-Tessék?-csattant fel El. -Tuti nem! Folyton rólad áradozik, hogy mennyire szeret, és hogy te vagy a legjobb dolog az életében. Ilyet ne is felételezz!
-De...Régen annyit voltunk együtt. Eleanor, az isten szerelmére egész nap nem látom szinte! Kora reggel elmegy és hajnalban jön vissza! Nem is tudom, mennyi ideje töltöttünk utoljára együtt egy napot... Ne mond azt, hogy csak a munka, ugyan is te és Louis rengeteget vagytok együtt. És ha jól tudom egy helyen dolgoznak! -mondtam idegesen.
-Ellison. Ilyet ne mondj, mert ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem csal meg. Lehet, hogy tovább bent kell maradnia. Mostanában Louis is sokat próbál. Ez a munkájuk, hiába is hiányoznak, nem tudunk mit tenni. -mosolygott kedvesen. Lehet, hogy igaza van. Túlreagáltam volna? Jézusom, mekkora egy idióta vagyok...De a ház? Azzal mi van?
-EL...Olvastam egy cikket, ahol Niall egy házat vett... Akkor azt mivel magyarázod?!
-Ö...Ezt hol olvastad? Figyelj, ilyeneket ne higyj el, ezek csak pletykák. Niall tuti szólt volna neked, ha vett volna egy házat.
A nap további részében Eleanorral filmeztünk illetve sütit sütöttünk. Meg akartam lepni Niallt. Ugyan is nagyon lelkiismeret furdalásom volt, hogy ilyeneket feltételeztem róla, hogy megcsal.
Már éjfél is elmúlt, de még mindig nem volt sehol. A kanapén üldögéltem, az ujjaimmal idegesen doboltam a karfán. Pár perc múlva nyitódott az ajtó. A szívem hevesen kezdett verni, ahogy megláttam. Bezárta az ajtót, majd ahogy beért a nappaliba megugrott egy kicsit.
-Jésudom kicsim, a frászt hoztad rám. -tette a kezét a mellkasához, majd felém kezdett közelíteni. Nagy mosollyal az arcán huppant le mellém, majd kezeivel közel húzott magához. Arcát a nyakamba fúrta, majd hosszadalmasan megcsókolt. Olyan jó volt újra közel érezni őt magamhoz. Óvatosan kiszabadultam a karjai közül, ide akartam neki hozni a sütit, de visszahúzott magához.
-Most nem mész sehova. -mosolygott, majd elfeküdt a kanapén és magára húzott. Fejemet a mellkasára helyeztem. Kezeivel a hátamat simította.
-Miért maradtál fent ilyen sokáig? -törte meg a csendet.
-Baj?
-Nem, dehogy..Csak nem akarom hogy miattam legyél fáradt a suliban.
-Niall. Szombat van.
-Tényleg? -nevetett fel. -Azt hittem, hogy szerda van... Azt hiszem a munkában elvesztettem az időérzékem.
-Igen, a munkában, persze... -sóhajtottam fel gúnyosan.
-Tessék? -fordított maga felé.
-Semmi...-fordítottam el a fejem, de az állam alá tette a kezét így kötelezve engem, hogy ránézzek.
-Miről beszélsz, Ellison? -kérdezte összehúzott szemöldökkel. SZó nélkül lemásztam róla, majd a szobába trappoltam minél gyorsabban. Az ajtót bezártam kulccsal. NEm tudom mi ütött belém, de valahogy ismét az jutott eszembe, hogy megcsal. A másik lányt is ezzel eteti? Hogy dolgoznia kell és azért nem találkoznak annyit? Pár pillanat múlva hallottam a kilincset lenyomódni. Mégegyszer és mégegyszer. Niall káromkodott egy sort, majd kopogni kezdett.
-Ellison, mi a fészkes fene bajod van? Megbántottalak? Engedj be kérlek!
-Niall nem akarlak látni. Menj el az új barátnőddel, de engem ne etess mindenféle hazugsággal, tudod, hogy utálom ha hazudnak nekem! -vágtam hozzá a szavakat.
-Ellison, te miről beszélsz?! Milyen új barátnőm?! Ellison engedj már be! Nincs semmilyen új barátnőm, én csak téged szeretlek hidd már el! A neten olvastál valami hülyeséget?! Eli, kérlek, engedj be...
Nem válaszoltam. Pár percen keresztül még az ajtót verte és beszélt valamit, de nem figyeltem rá. Bedugtam a fülhallgatóm, majd könnyes szemekkel álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel amint kiértem Niall nem volt sehol. jellemző...Nyilvánvalóan az új barátnőjével nézegeti az új házat. Egy fintor ült ki az arcomra. A tegnapi neki sütött sütiből egy darab sem fogyott. Megfogtam egy szeletet, majd méregetni kezdtem. Elöntött a düh, és a kukába hajítottam az összeset. Lecsúsztam a hűtőnél háttal, majd a térdemre hajtottam a fejem.
Miután felálltam egy kávét akartam magamnak készíteni, de megakadt a szemem egy cetlin. "Ellison! nem tudom mi a bajod, vagy, hogy miért viselkedtél így velem... Esküszöm, nincs semmilyen más lány az életemben, kivéve az anyukám, rendben?! Próbára mentem, kérlek, ha hazaértem beszéljük meg ezt az egészet. Szeretlek, Niall xx "
Egy lendülettel széttéptem a cetlit és az is a kukában végezte a süti mellett. Aha, majd ha hazaér...Kivéve, ha egyáltalán hazajön még a mai nap folyamán.
*1 héttel később*
Niallel az utóbbi egy hétben nem nagyon beszéltünk. Amikor írta a cetlit, aznap is hajnalban ért haza. Bezárkóztam a szobámba, nem akartam vele beszélni, meghallgatni a hazugságait. Amikor hazajött vagy elvonultam, vagy  pedig rá se hederítettem. Ma van, hogy egy éve együtt vagyunk... Vagyis, nem tudom, hogy egyáltalán most szakítottunk vagy mi a helyzet.
A szobában ültem a laptopommal, amikor hirtelen valaki átölelt hátulról. Felsikítottam meglepődöttségemben. Az illatáról egyből felismertem...ez Niall. Leszorítottam a szemeim. Nem mertem a szemeibe nézni...
-Gyere velem. -állt fel és megfogta a kezem. Maga után kezdett vonszolni.
-Niall hova a fenébe viszel? -kérdeztem idegesen és próbáltam kivenni a kezem az övéből, de nem engedett.
-Kérlek, csak maradj csöndbe, és bízz bennem.
Sóhajtottam egyet, majd inkább engedelmesen követtem. Beültünk az autójába. AZ egész úton végig hallgattam, illetve kifelé néztem az ablakon.
-Szóba fogsz még ma állni velem? Eli, én komolyan nem értem mi a baj... Mivel bántottalak meg? Hm? És mi volt az a kirohanás, hogy menjek el az új barátnőmmel? Én komolyan nem értem... Egész héten hozzám sem szóltál...Elmenekültél előlem..Ha nem szeretsz...akkor kérlek mond meg. De ne így akarj eltaszítani magadtól.
A szemeim elhomályosultak a könnyektől. Azt hiszi, hogy nem szeretem? És ezen mit nem lehet érteni? Legalább ne játssza meg,hogy megcsalt!
-Niall...Ne hazudj nekem! Tudom, hogy megcsalsz valakivel...Az utóbbi időben alig láttalak, érted?! Kora reggel elmész és hajnalban jössz haza...Azt ne mond, hogy ez a munka miatt van...Mert a többiek érdekes módon hazaérnek időben. Mond meg inkább, hogy van egy másik lány, és bármennyire is fog fájni...én békén hagylak.
Ami utána jött arra nem számítottam. Niall hangosan felnevetett. Zavartan néztem rá. Ezen mi olyan vicces?
-Te min röhögsz?
-Ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. Hogy megcsallak egy másik lánnyal? Ne röhögtess már kérlek. Majd mindjárt meglátod mért voltam olyan sokáig el minden nap.
Értetlen fejet vágva lettem figyelmes arra, hogy megálltunk. Niall hirtelen bekötötte a szemem, majd kivezetett a kocsiból.
-Hol vagyunk?
-Mindjárt meglátod.
A szívem hevesen kezdett dobogni, teljesen összezavarodtam azon, hogy mi ez az egész. A talpam alatt betont éreztem. Niall levette a kendőt, majd nem hittem a szememnek... Egy óriási ház állt előttünk. A sövények az kertben tökéletesen le voltak nyírva, mindenhol virágok, óriási medence és szökőkút, napozóágy, grilelzőhely. Nem hittem a szememnek. A szám elé kaptam a kezem, majd Niallre néztem, aki félénken mosolygott.
-Boldog első évfordulót! -mondta aranyosan, amibe egy kicsit bele is pirult. A nyakába vetettem magam, majd addig csókoltam ameddig tudtam. Kuncogva tartott meg a fenekemnél fogva, majd egy hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.
-Jézusom Niall! Ezt nem tudom elhinni! Ez...ez a miénk?
-Csak a miénk szerelmem. -csókolta meg a homlokom.
-Akkor te...
-Igen. Azért voltam el minden nap olyan sokáig, mert a házat intéztem, hogy minden tökéletes legyen erre a napra.
-Niall...Én nem tudom elmondani mennyire sajná...
Nem engedte befejezni, ajkait újra az enyémekre tapasztotta.
-Ne mondj semmit. Megértem, hogy kiakadtál, hiszen tényleg keveset voltam otthon. És...sajnálom.
A szemembe könnyek szöktek ismét. Szorosan fogtam Niall kezét, amikor beléptünk a házba. Gyönyörű volt és hatalmas! Minden az én és Niall ízlése szerint volt berendezve. Körbenézve a lélegzetem is elállt. Felfutottam az emeletre, ahol a hálószobánk volt, illetve egy nagy terasz. Ahogy a teraszhoz értem ismét megrökönyödtem. Egy asztal volt kirakva két székkel. Középen egy rózsa, gyertyákkal körülrakva és két tányér. Niall kezeivel átölelte a derekam, majd fejét a vállamra tette.
-Azt hiszem ki fog hűlni a vacsora. -kuncogott, majd az asztalhoz vezetett. Kihúzta nekem a széket, majd leült velem szemben.
A vacsora tökéletesen sikerült. Bár borzalmas lekiismeret furdalásom volt, hogy ilyeneket feltételeztem Niallről, hogy megcsalt...De azt mondta nem haragszik, és nekem az ő szava a legfontosabb. Így végül egy tökéletes estét töltöttünk együtt, mondanom sem kell, a hálószobát még aznap éjjel felavattuk..

2013. április 18.

Köszöntő

Sziasztok! :)) Mint látjátok Tinával belekezdtünk ebbe a blogba.:) Hamarosan hozzuk az első kis történetet. De ha akartok akkor ti is küldhettek nekünk, az oldalsávban olvashattok róla. És a társszerkesztős dologról is olvashattok szintén az oldalsávban.:) Várjuk a jelentkezéseteket! xoxo -м r s. н o я a и

Hát igen, amint м r s. н o я a и  mondta, várjuk a jelentkezéseteket. Küldjétek a saját novellákat, történeteket. Reméljük kedvelni fogjátok ezt a fajta kis össze-vissza blogot.:) Jó olvasást! x - Tina Shepherd ♥

Sziasztok! :) Nagyon örülök, hogy  м r s. н o я a и bevett társszerkesztőnek. Én is csak azt tudom mondani mint ők, és hogy remélem tetszeni fognak a történetek:) x  puszi: smile-girl.:)))