2013. április 27.

#3 Zayn Malik - Csak egy álom volt...

Csendben feküdtem.
Hallgattam a sátorba beszűrődő hangokat, a békák brekegését, a madarak csiripelését, a nyári szellő halk susogását, illetve a mellettem fekvő fiú egyenletes légzését.
A tekintetem rá emeltem, és elmosolyodtam.
Az ő feje az ellenkező irányba volt fordítva, így nem láthattam arcát.
Felültem, majd a bal kezemmel megtámaszkodtam, a jobbal pedig végigsimítottam fedetlen felsőtestén. Elmerengve vizsgáltam jobbnál jobb tetoválásait, valamint kidolgozott hasát, ami teljesen beindított.
Nem mozdult, a légzése még mindig szabályos volt.
Mutatóujjammal többször is körberajzoltam a tetkóit a karján, mellkasán.
Pillantásom feljebb vittem, és kissé borostás arcát, kócos haját figyeltem. 
Egész álló nap tökéletesen be van lőve a haja, de szerintem reggelente a legelbűvölőbb. Rettentően aranyos.
Végigcirógattam az arcát is, mire kicsit mocorgott.
Kezd ébredezni.
Közelebb hajoltam hozzá, forró leheletem a nyakát csikizte, mivel vállát kicsit meghúzta. Halkan felkuncogtam reakcióját látva.
Egy lágy csókot nyomtam a nyakára, ahol még mindig ott volt a kissé pirosas folt, amit az éjjel én okoztam neki. Felejthetetlen este volt, kétség sem fér hozzá.
Lassan haladtam felfelé az arcára, majd elhalmoztam a pofiját sok kis puszival. Egyet-kettőn az ajkaira is nyomtam, mire egy erős kéz fonódott a derekam köré.
- Muszáj felébreszteni? - morgott reggeli rekedtes hangján, de szemei még mindig csukva voltak.
- Bocsi. - mosolyogtam, mire végre megjutalmazott gyönyörű sötét szemeivel.
Az ő arcán is egy mosoly terült el, közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Egész testem beleremegett, és újra lelki szemeim előtt láttam az éjszaka történteket.
Rajtam az ő pár számmal nagyobb pólója volt, az enyém valahol a sátor egyik távolabb eső pontjában lehet.
Egyik lábam átvetettem a csípőjén, és fölé másztam, ő a kezeit, a póló alá vezette, és a hátamat simogatta.
Egyre inkább elmerültünk tevékenységünkben, amikor egy ajtónyikorgást hallottam.
Felemeltem a fejem, és értetlenül meredtem a semmibe. Az erdő kellős közepén vagyunk, egy sátorban. Honnan jön ez a nyikorgás?
Arra eszméltem, hogy a testvérem rázogatja a vállam, felébresztve engem.
- Hé... - motyogta halkan. - Kész a reggeli.
Feleletül csak morogtam egyet, mikor rájöttem, hogy ez az egész csak egy álom volt...


-rövid, mivel ez az első, és már régebbi novellám. de amint lesz több időm, hosszabbal is megajándékozlak titeket.;)-
Üdv: Tina Shepherd ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése