#1 Niall Horan - A ház

Nem tudom, mi lehet a baj...A barátommal, Niall Horannel már lassan egy éve együtt vagyunk, de mostanában kezd elromlani a kapcsolatunk. Egyre kevesebbet van itthon. Mindig a próbákra keni, illetve, hogy sok a munka, de nem mondja már nekem valaki azt komolyan, hogy aki elmegy reggel 6-kor az hajnali 1-kor jön haza és ez átlagos! Felmerült bennem a dolog, hogy megcsal... De hiszen ő nem ilyen! Sosem tenne velem ilyet! Minden na arról áradozik, hogy mennyire szeret, illetve, hogy mennyire hiányzok neki... De ezeket persze csak telefonon keresztül mondja, vagy üzeni...Hiányzik! Ahogy megölel, megcsókol, velem alszik és csak szimplán a hangja, ami álomba ringat minden nap.
A parkban sétálgattam céltalanul, fülemben szólt a fiúk új albuma. Akárhányszor meghallom az Ő hangját kiráz tőle a hideg. Egy kósza könnycseppet töröltem le a szemem sarkából. Miért sírok? Hiszen az sem biztos, hogy megcsal! Lehet, hogy csak bemesélem magamnak...De hiszen miért is ne akadna meg a szeme más lányokon?! AZ én alakom egyáltalán nem tökéletes, az arcom is teljesen átlagos, a hajam színe már inkább barna, mint szőke... Összességében egyáltalán nem vagyok olyan lány, akit egy világsztár mellé tudna valaki elképzelni. Leültem egy nagy fa tövében, majd nézegettem ahogyan a szerelmes párok egymással sétálgatnak a jó időben. Akaratlanul is elmosolyodtam. Milyen rég voltunk már itt együtt Niallel...Régebben minden nap itt sétálgattunk. Sosem felejtem el, amikor tollasütőket hoztunk és megpróbáltunk tollas labdázni a park közepén. Végül pedig mindig elvitte a szél a labdát, mi pedig jót nevettünk saját magunkon, illetve az emberek is rajtunk. AZ első randink pedig szintén itt volt...Niall egy kis romantikus pikniket rendezett nekem. Milyen boldogok is voltunk akkor... Friss szerelmesek, minden időt együtt akartunk tölteni. Vagyis, együtt is töltöttünk. Niall elhívott a próbáira is. Most meg? Azt se mondja hol próbálnak, vagy mire mit. Miután kisétáltam magam, az egyik Starbucks-ba ültem be és rendeltem magamnak egy jegeskávét. A sarokasztalhoz ültem, majd elővettem a telefonom és a híreket keresgéltem. Az egyiken megakadt a szemem.
"Niall Horan új házat vett! A One Direction szőke szívtiprója egy tengerpart melletti házat vett Amerikában. Pontosan nem tudjuk miért, vagy hogy kinek, de nem is akar nyilatkozni róla. " Egy újabb könnycsepp gurult le az arcomon. El akar költözni tőlem? Nem akar velem lenni? Kivel akar összeköltözni? Kirohantam a kávézóból, majd azonnal hazafelé vettem az irányt. Nem tudom mennyi ideig sírhattam, de hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Eleanor aggódó szemeivel találtam magam szemben.
-Jézusom! Mi történt Ellison?
-Niall...
-Mit csinált? -kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Megcsal. -nyögtem ki olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
-Tessék?-csattant fel El. -Tuti nem! Folyton rólad áradozik, hogy mennyire szeret, és hogy te vagy a legjobb dolog az életében. Ilyet ne is felételezz!
-De...Régen annyit voltunk együtt. Eleanor, az isten szerelmére egész nap nem látom szinte! Kora reggel elmegy és hajnalban jön vissza! Nem is tudom, mennyi ideje töltöttünk utoljára együtt egy napot... Ne mond azt, hogy csak a munka, ugyan is te és Louis rengeteget vagytok együtt. És ha jól tudom egy helyen dolgoznak! -mondtam idegesen.
-Ellison. Ilyet ne mondj, mert ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem csal meg. Lehet, hogy tovább bent kell maradnia. Mostanában Louis is sokat próbál. Ez a munkájuk, hiába is hiányoznak, nem tudunk mit tenni. -mosolygott kedvesen. Lehet, hogy igaza van. Túlreagáltam volna? Jézusom, mekkora egy idióta vagyok...De a ház? Azzal mi van?
-EL...Olvastam egy cikket, ahol Niall egy házat vett... Akkor azt mivel magyarázod?!
-Ö...Ezt hol olvastad? Figyelj, ilyeneket ne higyj el, ezek csak pletykák. Niall tuti szólt volna neked, ha vett volna egy házat.
A nap további részében Eleanorral filmeztünk illetve sütit sütöttünk. Meg akartam lepni Niallt. Ugyan is nagyon lelkiismeret furdalásom volt, hogy ilyeneket feltételeztem róla, hogy megcsal.
Már éjfél is elmúlt, de még mindig nem volt sehol. A kanapén üldögéltem, az ujjaimmal idegesen doboltam a karfán. Pár perc múlva nyitódott az ajtó. A szívem hevesen kezdett verni, ahogy megláttam. Bezárta az ajtót, majd ahogy beért a nappaliba megugrott egy kicsit.
-Jésudom kicsim, a frászt hoztad rám. -tette a kezét a mellkasához, majd felém kezdett közelíteni. Nagy mosollyal az arcán huppant le mellém, majd kezeivel közel húzott magához. Arcát a nyakamba fúrta, majd hosszadalmasan megcsókolt. Olyan jó volt újra közel érezni őt magamhoz. Óvatosan kiszabadultam a karjai közül, ide akartam neki hozni a sütit, de visszahúzott magához.
-Most nem mész sehova. -mosolygott, majd elfeküdt a kanapén és magára húzott. Fejemet a mellkasára helyeztem. Kezeivel a hátamat simította.
-Miért maradtál fent ilyen sokáig? -törte meg a csendet.
-Baj?
-Nem, dehogy..Csak nem akarom hogy miattam legyél fáradt a suliban.
-Niall. Szombat van.
-Tényleg? -nevetett fel. -Azt hittem, hogy szerda van... Azt hiszem a munkában elvesztettem az időérzékem.
-Igen, a munkában, persze... -sóhajtottam fel gúnyosan.
-Tessék? -fordított maga felé.
-Semmi...-fordítottam el a fejem, de az állam alá tette a kezét így kötelezve engem, hogy ránézzek.
-Miről beszélsz, Ellison? -kérdezte összehúzott szemöldökkel. SZó nélkül lemásztam róla, majd a szobába trappoltam minél gyorsabban. Az ajtót bezártam kulccsal. NEm tudom mi ütött belém, de valahogy ismét az jutott eszembe, hogy megcsal. A másik lányt is ezzel eteti? Hogy dolgoznia kell és azért nem találkoznak annyit? Pár pillanat múlva hallottam a kilincset lenyomódni. Mégegyszer és mégegyszer. Niall káromkodott egy sort, majd kopogni kezdett.
-Ellison, mi a fészkes fene bajod van? Megbántottalak? Engedj be kérlek!
-Niall nem akarlak látni. Menj el az új barátnőddel, de engem ne etess mindenféle hazugsággal, tudod, hogy utálom ha hazudnak nekem! -vágtam hozzá a szavakat.
-Ellison, te miről beszélsz?! Milyen új barátnőm?! Ellison engedj már be! Nincs semmilyen új barátnőm, én csak téged szeretlek hidd már el! A neten olvastál valami hülyeséget?! Eli, kérlek, engedj be...
Nem válaszoltam. Pár percen keresztül még az ajtót verte és beszélt valamit, de nem figyeltem rá. Bedugtam a fülhallgatóm, majd könnyes szemekkel álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel amint kiértem Niall nem volt sehol. jellemző...Nyilvánvalóan az új barátnőjével nézegeti az új házat. Egy fintor ült ki az arcomra. A tegnapi neki sütött sütiből egy darab sem fogyott. Megfogtam egy szeletet, majd méregetni kezdtem. Elöntött a düh, és a kukába hajítottam az összeset. Lecsúsztam a hűtőnél háttal, majd a térdemre hajtottam a fejem.
Miután felálltam egy kávét akartam magamnak készíteni, de megakadt a szemem egy cetlin. "Ellison! nem tudom mi a bajod, vagy, hogy miért viselkedtél így velem... Esküszöm, nincs semmilyen más lány az életemben, kivéve az anyukám, rendben?! Próbára mentem, kérlek, ha hazaértem beszéljük meg ezt az egészet. Szeretlek, Niall xx "
Egy lendülettel széttéptem a cetlit és az is a kukában végezte a süti mellett. Aha, majd ha hazaér...Kivéve, ha egyáltalán hazajön még a mai nap folyamán.
*1 héttel később*
Niallel az utóbbi egy hétben nem nagyon beszéltünk. Amikor írta a cetlit, aznap is hajnalban ért haza. Bezárkóztam a szobámba, nem akartam vele beszélni, meghallgatni a hazugságait. Amikor hazajött vagy elvonultam, vagy  pedig rá se hederítettem. Ma van, hogy egy éve együtt vagyunk... Vagyis, nem tudom, hogy egyáltalán most szakítottunk vagy mi a helyzet.
A szobában ültem a laptopommal, amikor hirtelen valaki átölelt hátulról. Felsikítottam meglepődöttségemben. Az illatáról egyből felismertem...ez Niall. Leszorítottam a szemeim. Nem mertem a szemeibe nézni...
-Gyere velem. -állt fel és megfogta a kezem. Maga után kezdett vonszolni.
-Niall hova a fenébe viszel? -kérdeztem idegesen és próbáltam kivenni a kezem az övéből, de nem engedett.
-Kérlek, csak maradj csöndbe, és bízz bennem.
Sóhajtottam egyet, majd inkább engedelmesen követtem. Beültünk az autójába. AZ egész úton végig hallgattam, illetve kifelé néztem az ablakon.
-Szóba fogsz még ma állni velem? Eli, én komolyan nem értem mi a baj... Mivel bántottalak meg? Hm? És mi volt az a kirohanás, hogy menjek el az új barátnőmmel? Én komolyan nem értem... Egész héten hozzám sem szóltál...Elmenekültél előlem..Ha nem szeretsz...akkor kérlek mond meg. De ne így akarj eltaszítani magadtól.
A szemeim elhomályosultak a könnyektől. Azt hiszi, hogy nem szeretem? És ezen mit nem lehet érteni? Legalább ne játssza meg,hogy megcsalt!
-Niall...Ne hazudj nekem! Tudom, hogy megcsalsz valakivel...Az utóbbi időben alig láttalak, érted?! Kora reggel elmész és hajnalban jössz haza...Azt ne mond, hogy ez a munka miatt van...Mert a többiek érdekes módon hazaérnek időben. Mond meg inkább, hogy van egy másik lány, és bármennyire is fog fájni...én békén hagylak.
Ami utána jött arra nem számítottam. Niall hangosan felnevetett. Zavartan néztem rá. Ezen mi olyan vicces?
-Te min röhögsz?
-Ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. Hogy megcsallak egy másik lánnyal? Ne röhögtess már kérlek. Majd mindjárt meglátod mért voltam olyan sokáig el minden nap.
Értetlen fejet vágva lettem figyelmes arra, hogy megálltunk. Niall hirtelen bekötötte a szemem, majd kivezetett a kocsiból.
-Hol vagyunk?
-Mindjárt meglátod.
A szívem hevesen kezdett dobogni, teljesen összezavarodtam azon, hogy mi ez az egész. A talpam alatt betont éreztem. Niall levette a kendőt, majd nem hittem a szememnek... Egy óriási ház állt előttünk. A sövények az kertben tökéletesen le voltak nyírva, mindenhol virágok, óriási medence és szökőkút, napozóágy, grilelzőhely. Nem hittem a szememnek. A szám elé kaptam a kezem, majd Niallre néztem, aki félénken mosolygott.
-Boldog első évfordulót! -mondta aranyosan, amibe egy kicsit bele is pirult. A nyakába vetettem magam, majd addig csókoltam ameddig tudtam. Kuncogva tartott meg a fenekemnél fogva, majd egy hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.
-Jézusom Niall! Ezt nem tudom elhinni! Ez...ez a miénk?
-Csak a miénk szerelmem. -csókolta meg a homlokom.
-Akkor te...
-Igen. Azért voltam el minden nap olyan sokáig, mert a házat intéztem, hogy minden tökéletes legyen erre a napra.
-Niall...Én nem tudom elmondani mennyire sajná...
Nem engedte befejezni, ajkait újra az enyémekre tapasztotta.
-Ne mondj semmit. Megértem, hogy kiakadtál, hiszen tényleg keveset voltam otthon. És...sajnálom.
A szemembe könnyek szöktek ismét. Szorosan fogtam Niall kezét, amikor beléptünk a házba. Gyönyörű volt és hatalmas! Minden az én és Niall ízlése szerint volt berendezve. Körbenézve a lélegzetem is elállt. Felfutottam az emeletre, ahol a hálószobánk volt, illetve egy nagy terasz. Ahogy a teraszhoz értem ismét megrökönyödtem. Egy asztal volt kirakva két székkel. Középen egy rózsa, gyertyákkal körülrakva és két tányér. Niall kezeivel átölelte a derekam, majd fejét a vállamra tette.
-Azt hiszem ki fog hűlni a vacsora. -kuncogott, majd az asztalhoz vezetett. Kihúzta nekem a széket, majd leült velem szemben.
A vacsora tökéletesen sikerült. Bár borzalmas lekiismeret furdalásom volt, hogy ilyeneket feltételeztem Niallről, hogy megcsalt...De azt mondta nem haragszik, és nekem az ő szava a legfontosabb. Így végül egy tökéletes estét töltöttünk együtt, mondanom sem kell, a hálószobát még aznap éjjel felavattuk..