Unottan feküdtem az ágyamban. Az életkedvem messze a nulla alatt volt, elviselhetetlenek éreztem a fejfájásomat, illetve a torokfájásomat. Csak a mai nap folyamán, legalább 500 papír zsebkendőt használtam el, illetve literjével iszom a forró mézes teát.
Egyedül vagyok. Harry, a barátom, és a fiúk akikkel egy csapatban van éppen amerikai turnén vannak, lassan két hete. Eszméletlenül hiányzik. A forró csókja, a meleg ölelése, édes bókjai, az imádni való gödröcskés arca, Ő maga. Borzalmas érzés, hogy nélküle alszom el esténként, hogy nem ébreszt fel jó reggelt csókkal. Elméletileg, már csak egy hét és újra itthon lesznek. De ami a legjobban bánt, hogy nem lesz itthon akkor, amikor egy évesek leszünk. Nekem mindennél többet jelentene, ha együtt tölthetnénk, ehelyett mi van? Betegen fekszem az ágyban, kimászni sem tudok. A legtöbb pár az évfordulóját együtt tölti, vacsorázni mennek, romantikáznak, az estét pedig együtt töltik.
Hannah, a legjobb barátnőm pontosan átérzi a helyzetem. Olyan ő számomra, mint egy testvér. Ha sírok, velem együtt sír, ha boldog vagyok, velem együtt örül, ha szomorú vagyok, ő is az. Nem is kívánhatnék magamnak jobb barátnőn. Az előbbi sms-ében azt írta, mindjárt ideér. Áldom érte, hogy két percnyire lakik tőlünk, szinte szomszédok vagyunk. Meg is szokta vicces kedvében jegyezni, hogy ha hangosak vagyunk Harryvel, még ő is hallja pár házzal arrébb.
A csöngő hangos csilingelésére kipattantak a szemem, amiket idő közben lehunytam egy picit. Nagy nehezen magamra kaptam a pihe-puha mamuszomat, és leslisszantam a lépcsőn, hátamon a takarómmal. Hannak mosolygós arca azonnal elfanyarodott, amikor meglátta, hogyan nézek ki.
-Bébi, te rosszabb vagy mint egy zombi. Amikor mondtad, hogy szarul vagy, nem gondoltam, hogy ennyire. Na gyere, hoztam neked húsleveset.
Arcomra egy nagy mosoly szökött, imádom az ő által készített levest. Mivel ő Magyarországról származik, azt említette, hogy ez ott egy hagyományos étel. Amikor beteg vagyok, mindig ilyet készít nekem, de sajnos a saját főzési tudásommal nem nagyon menne magamnak az elkészítése.
Hannah otthonosan mozgott a konyhában. Amíg a kanapén helyezkedtem el, addig ő elővett egy tányért, beletöltötte a "gyógyszeremet", majd egy kanalat rakott a tálba , és leült mellém. Orromat megcsapta a finom illat, azonnal nekiestem a gőzölgő finomságnak. Percek alatt egy csepp sem maradt a tányérban, a forró folyadék jólesően csúszott le a torkomon.
-Na, és mi a helyzet Harryvel? Beszéltetek?
-Hát... Ma vagyunk egy évesek. - hajtottam le a fejem. -És turnén van. Tudod, ennek nem így kellene lennie! Boldogan kéne itt ücsörögnünk, már el is terveztem, hogy bármennyire is nem tudok főzni megpróbálok összedobni valamit, csak Miatta. Csak Neki. De nincs itt...
Arcomon egy kósza könnycsepp gördült le. Hannah bátorítóan megölelt, és vagy százszor elismételte, hogy semmi baj, majd legközelebb. De csak egyszer lesz egy pár egy éves!
Végül úgy döntöttünk, megnézünk egy sírós filmet, mert tudta, hogy ilyenkor nekem erre van szükségem. és sok csokira. A finom leves után újra úgy éreztem, tudok rendesen levegőt venni az orromon.
*
- Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél. nagyon szeretlek. - szorítottam magamhoz a legjobb barátnőmet.
-Ha még egyszer megköszönöd, esküszöm többet nem jövök át. - nevette el magát. - Na, légy jó bébi, és gyógyulj meg hamar!
Egy utolsót intettem neki, majd eltűnt London utcáin. Komótosan ballagtam vissza a kanapéhoz. Nyakig betakaróztam, már nem rázott a hideg. Ezt jó jelnek vettem, ugyan is ez azt jelenti, nincsen lázam. Az idétlen sorozatok között kapcsolgattam, míg végül leragadtam a Sponge Bob-nál. Nem tudom, mennyi idő lehetett, de csak azért sem akartam elálmosodni. Úgy éreztem, mintha adrenalin löketem lenne. Tuti, hogy Han tett valamit a levesbe...
A szívem kihagyott egy ütemet, amikor egy kéz ért a vállamhoz. Hangosan felsikítottam, a pulzusom az egekbe szökött ijedtemben. Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam Harry édesen mosolygó, gödröcskés arcát, kósza göndör tincseit. Nevetése töltötte be az egész szobát. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, pár másodpercig fel sem fogtam, hogy tényleg itt van, Ő, a szerelmem, a mindenem.
-Na mi az, már csókot sem kap a barátod, akinek egy éve teszed boldoggá minden napját?
A könnyeim utat törtek maguknak szavai hallatán. A nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, mint még soha. Volt már távolt tőlem, de ilyen sokéig még sosem, és elmondhatatlanul hiányzott már.
-Csókot nem kapok? -érintette össze homlokunkat, kiskutya szemekkel bámult rám.
- Harry beteg vagyok. Nem akarom, hogy elkapd. -hajtottam le a fejem.
-Szerinted engem most ez érdekel? -nevetett fel. -Csak az a fontos, hogy itt vagy velem, és ma vagyunk egy éve együtt. Ezt meg kell ünnepelnünk.
Gondolkodni sem volt időm, puha, telt ajakit az enyémek ellen nyomta, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Mohón kaptunk egymás szája után. Csókunkat ő szakította meg.
- Nagyon szeretlek, a legboldogabb egy évemet töltöttem el veled. Köszönöm, hogy vagy nekem, és remélem, még legalább száz ilyen évünk lesz együtt.
Kezével fekete csőfarmere zsebébe nyúlt, előkerült egy gyönyörű ezüst nyaklánc. amin egy szép betűkkel írt "Harry" felirat ékeskedett. Észre sem vettem, hogy a könnyeim ismét ezresével hullanak a szememből nem a szomorúságtól, hanem az örömtől, és a meghatódottságtól. Ismét karjai közé vetettem magam, és addig csókoltam, ameddig már a szám is megfájdult, illetve levegőt is alig kaptam.
-Harry...Én nem tudtam, hogy ma jössz... Így nem tudtam megcsinálni amit akartam neked adni az első év miatt..Én saj...- mutatóujját ajkaimra helyezte, jelezvén, hogy maradjak csöndben.
-Az a legszebb ajándék, hogy itt vagy.
Magam sem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a csodás fiút. Mindenki azt gondolja róla, hogy lányok ezrei fordultak meg az ágyában, egy nőcsábász tinédzser, holott nem. Egy romantikus, csodálatos fiú. Igen, mielőtt összejöttünk, szeretett flörtölni, de elmondta, hogy sosem volt nála több száz lány, csak néhányszor fordult elő, hogy egy éjszakás kalandjai voltak. Amióta velem van, rajtam kívül egyetlen egy lányra sem nézett rá úgy, és ennél hálásabb nem is lehetnék neki.
Lábaimat összekulcsoltam a derekánál, kezeit a fenekemre helyezte, úgy tartott meg. Csókunkat egy percre sem szakítottuk meg, miközben Harry a lépcsőn haladt felfelé velem együtt. A hálószobánk ajtaját szinte berúgta, abban a percben egyikünket sem érdekelt semmi. Óvatos mozdulatokkal rakott le az ágyra, felsőjéből azonnal kibújt, majd fölém került. Apró csókokkal hintette be a nyakamat, miközben keze a testem minden szögletét újra felfedezte. Mire feleszméltem, már csak fehérneműben feküdtem Harry alatt, akin szintén csak egy bokszer ékeskedett. Hatalmas kezét óvatosan a hátam alá csúsztatta, egy laza mozdulattal kikapcsolta a melltartóm. Nem voltunk még sokszor együtt, talán négyszer, nem akartam elsietni a dolgokat, de még most is szégyenlős voltam előtte.
-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe, amitől arcom még inkább vörösbe úszott.
*
Kifáradva,izzadt testtel feküdtünk egymás karjaiban, csak a heves lélegzetvételünket lehetett hallani. Még mindig a hatás alatt voltunk. Harry csodás göndör fürtjei összeálltak az izzadtság cseppektől, szemei ragyogtak, mint a csillagok az égen. Azt hiszem, ennél romantikusabb, és szebb első évfordulót el sem tudtam volna képzelni, vele, az Életemmel, akit mindennél jobban szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése