#15 Harry Styles - Hogy tehetted ?

Minden kapcsolat, barátság, ismeretség egyszer véget ér. Van, hogy szinte észre sem vesszük azt, hogy elhidegültünk egymástól és már csak ritkábban vesszük rá magunkat arra, hogy felemeljük a telefont és felhívjuk azt a személyt aki egykor fontos volt nekünk. Majd egyszer, sok idő elteltével össze futsz vele a közértben és újra élednek benne a rég elfeledett érzelmek. Aztán eszünkbe jut az, hogy igazából még ennyi idő elteltével is ugyanolyan fontos nekünk az a személy, mint akkor. De már nem tehetünk semmit, mert Ő tovább lépet és elfelejtette azt, hogy milyen volt anno. Mert a mi hibánkból lett vége a kapcsolatnak, még ha nem is szándékosan csak ön hibánkból akkor is a mi lelkünkön szárad. Bármit megtennénk azért, hogy vissza fordítsuk az időt és újra ott lehessünk a kanapén a tévé előtt ülve, oda sem figyelve az adásra ami épp közvetítenek, az élet nagyon dolgait megvitatva, egymásba gabalyodva egy hideg téli éjszakán. Közeledve az ünnepekhez és az egyre hidegebb estékhez sűrűn eszembe jut, hogy tavaly ilyenkor még itt volt mellettem és épp forró kakaóját szürcsölgette, csakhogy engem idegesítsen. De én nem zavartam. Szerettem minden hibájával együtt azonban Ő ezt nem hitte el. Számtalanszor bántott meg úgy, hogy észre sem vette. Azzal, hogy más lányokkal is beszélgetett nem volt problémám, azonban amikor már telefonszámokat és különféle ajánlatokat kapott, de ő még mindig nem mondta el, hogy barátnője van - elszakadt a cérna. Egyik alkalommal a fülem hallatára flörtölt és hívott randira egy másik lányt - persze később már úgy állította be, hogy csak baráti vacsora lesz - tudtam, hogy neki én már nem jelentem azt amit régen. Megváltozott és ezt a hírnév tette vele. Karrierje elején elnéző voltam és végig mellette voltam, de két év után amit a kamerák kereszttüzében töltöttem el vele úgy, hogy a világ számára csak egy barát voltam, összetörtem. Azonban ezt Harry nem vette észre. És ez fájt a legjobban. Aztán egyre ritkábban keresett és a médiában mindig más lányokkal láttam. De észre vettem azt is, hogy rájuk nem úgy néz ahogy egykor velem tette. Ők csak azért voltak vele, hogy a hírnevével a  riporterek és fotósok figyelmét magukra tereljék és nem azért, mert szerették őt úgy, ahogy én. Az elmúlt egy év során figyelemmel kísértem mind az ő mind a bandatársai sikereit és büszkeséggel tölt el az, hogy ilyen rövid idő alatt beírták magukat a történelembe, mint a világ legjobb együttese. Azonban az is feltűnt, hogy rengeteget változott Harry. Manapság már a kamerák előtt sem játssza meg a vidám és kiegyensúlyozott férfit. Látszik rajta, hogy valami bántja és ez elszomorít, mert tudom, hogy segíthetnék neki, de azok után amit tett, nem tudom megtenni, hogy felhívjam.

Napról - napra, óráról - órára nehezebb volt visszatartani magam, de ez idővel megváltozott. Viszont az, hogy most itt áll előttem és fürkészve méreget csintalanul csillogó smaragdzöld szemeivel, elbizonytalanít és hatalmas késztetést ad arra, hogy a nyakába ugorjak és ott folytassuk a kapcsolatunkat ahol abba hagytuk. De eszembe jutnak azok a hónapok amiket miatta sírtam át miközben Ő folytatta és élte tovább tökéletes életét.

- Még mindig gyönyörű vagy, Rosie - mosolyog rám kisfiúsan még mindig arra várva, hogy megszólaljak. Akárhogy próbálom nem megy. Egy hang nem jön ki a torkomon viszont egy könnycsepp végig szántja az arcon annak ellenére, hogy belül erősen küzdök az ellen, hogy akár egy is kövesse. Mikor felfedezi a sebesen száguldó cseppet az arcomhoz nyúl és gyengéden letörli.

- Hogy tehetted ezt velem ? - találom meg hangom. Nem lepi meg kérdésem. Olyan mintha számolt volna arra, hogy ma fog velem találkozni és ma kell elmondani azt amit már régen el kellett volna mondani. Azonban az ahogy zavartan a hajába túr ami tincsekben áll a kint ráesett hópelyhek miatt, biztosít arról, hogy Ő sem tudja a magyarázatot.
- Nem tudom - hangja elcsuklott a feltörni akaró sírástól, de erőt véve magán megrázta fejét és körbe pillantott. Az emberek sietős léptekkel mentek körülöttünk figyelmen kívül hagyva minket. Mintha ott sem lettem volna az egyik nő majdhogynem fellökött csak, hogy egy zacskó rizs-et betudjon szeretni magának.- Nem itt kellene ezt megbeszélnünk - miközben beszélt karjai már a kezemen voltak és hívtak kifelé a tömegből. Kosaram hangos csapódással a földre esett ahogy kikapta erősen markoló ujjaim közül. Nem akartam vele menni viszont kíváncsi voltam arra, hogy milyen mentséget hoz fel. Tudni akartam, hogy mit rontottam el. Véglegesen tovább akartam lépni, de addig míg nem tudom az okát, nem tudtam.
- Harry, ez fáj - erős szorítása csukólom enyhült amint meghallotta, hogy megszólítottam. Mióta kiléptünk az üzletből maga mellett tart szorosan nehogy elveszítsen a tömegben. Az emberek most is az utolsó pillanatokra hagyták a fenyőfa és ajándék vásárlást. Bár igaz, hogy még van idejük Karácsonyig. Én mint minden évben most is, már hónapokkal előtte elkezdtem keresni a tökéletes ajándékot. Minden szerettemnek a legjobbat akarom és ez évről évre sikerül. A kis unoka testvéreim egyre nagyobbak így végre kiélhetem a fantáziám a megszokott unalmas rugdalózók és baba játékok mellett. Anyáék egy egy hetes nyaralás az ajándékuk a Bahamákra amit tőlem és hűn szeretett bátyámtól kapják ajándékba. Drága sógornőmnek gyémánt karkötőt vettem amire már régóta vágyakozott, de sosem mondta el Mike-nak, hogy azt szeretné. Mike nyakkendő tűt és mandzsetta gombot kap. Pontosan azoknak a daraboknak a mását amit nagypapa hagyott rá, amiket az egyik bevetése közben hagyott el. Csalódott volt ezért beszéltem a nagyival és megcsináltattuk neki. 
- Rosie - kezét rázta szemem előtt és csak akkor eszméltem fel, hogy már egy ideje lakása előszobájában álltam farkasszemet nézve tükör képemmel. - Sajnálom - ennyit mondott majd közelebb húzott magához és szorosan karjaiba zárt. Kezét hátamon pihentette míg a másikkal a hajamat simogatta. Sajátos illata hamar bekúszott orromba és ismerős bizsergés futott végig gerincemen. Eszembe jutottak azok az idők amiket együtt töltöttünk és boldog lettem volna, ha nem emlékeztetett volna a hátunk mögött lógó pulóver a fogason arra ami miatt szakítottunk. Nő szvetter volt, rózsaszín színben pompázott és a gyűrődések láttán arra tudtam következtetni, hogy valaki nem rég még viselte a gyönyörű kasmírból készült felsőt. Szóval van valakije. - Még mindig ugyanúgy érzek irántad mint akkor - szavai késként hatoltak szívembe. Végig pörgettem agyamban azt, hogy talán nővéréé a pulóver vagy az anyukájáé, de rájöttem, hogy sem Gemma, sem Anne nem venne fel ilyet. Nem az ő stílusuk. Viszont a Tayloré igen. Nem lép meg, hogy nincs itt a szőkeség viszont az, hogy egyedül meri hagyni Harry-t úgy, hogy Ő nem tartózkodik a városban, de még csak a kontinensen sem, bátorságra vall valamint bizalomra.
- Azonban én nem - nehezen tudok kimászni szoros öleléséből, de végül sikerül lehámozni magamról. Sietősen felveszem kabátom amit gondolom Ő segített le rólam s magam mögött hagyva rohanok ki London egyik legforgalmasabb utcájára. Hallom amint utánam kiállt, de figyelmem elterelve haladok tovább vissza a bevásárló központba és folytatom a vásárlást ott ahol abba hagytam.

#14 Louis Tomlinson - Szeretlek

Nehéz az élet, ha egyetemre jár az ember. Nem csak az órák időpontját kell fejben tartani, de azt is tudni kell, hogy melyik tanár mit követel. Sok óra, különböző termekben, különböző tanároknál. Viszont ha ezt még egy párkapcsolattal is megkoronázzuk, na az lehet totális káosznak nevezni. Sosem gondoltam volna, hogy a szerelem ilyen szinten feltudja borítani az aránylag megszokott egyetemi hétköznapjaimat. Persze nem lenne ekkora felfordulás, ha nem Ő lenne a barátom. De különösebben nem érdekel. Megpróbálom egyeztetni azt, hogy az előadásokra és vizsgákra is betudjak járni, de Rá is legyen időm. Bár azt nehezebb megoldani, hogy Neki legyen ideje rám, mivel sok dolga van a munkájának köszönhetően amit mellesleg imád. Énekel és nem akárhogyan. Csodálatos hangja van ami a világon élő össze tini lány szívét elrabolta, de persze ehhez hozzá járult az is, hogy szívdöglesztően néz ki. Csodálatos tengerkék szemei vannak és gesztenye barna haja. Testét tetoválások díszítik amitől megvan az a rossz fiús beütése is. Nem volt nehéz dolga, mert az első pillanatban elcsavarta a fejemet. Igazából nem nagyon emlékszem, hogy mikor találkoztunk pontosan és, hogy mikortól számítunk egy párnak, mert mindkettőnknek más volt a meghatározó pillanat ahonnan tudtuk, hogy egymásnak vagyunk kitalálva. Ő az első csókunktól számolja míg én az első igazi randinktól. De abban megegyeztünk, hogy több, mint egy éve. Életem egyik legszebb évét tudhatom magam mögött és egyben a legnehezebbet, mert míg ő koncerteket tart a bandatársaival a világ különböző pontjain addig én az iskola padot koptatom. De ez így van rendjén. Én végzem ami a kötelességem és Ő is. Tény, hogy neki kicsit több múlik a tetteim, mint nekem, de Louis mindig ügyesen megoldotta a dolgokat és a hírnévvel együtt járó figyelmet és felelősséget. Egy brit-ír együttes oszlopos tagja. A legbolondabb, de egyben a legidősebb is. Jövőhéten fogjuk ünnepelni a 22. születésnapját. Hihetetlen, hogy már megint karácsony közeledik. Bizony életem szerelme Szent Este született. Tavaly ilyenkor még nem voltunk együtt szóval ez különleges alkalom lesz a kapcsolatunknak is, mert ha meghív, hogy ünnepeljem vele és a családjával a karácsonyt akkor bebizonyítja, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a dolgot közöttünk, viszont, ha nem ... hát akkor van min gondolkozni a téli vakáció alatt. Anyukám már megemlítette, hogy örülne neki, ha végre bemutatnám nekik a barátomat, de nem akarom elkapkodni a dolgokat. Elégszer égettem már meg magam ahhoz, hogy tudjam, hogy ha túl korán mutatod be a szülőknek akkor megijed és elhagy. Volt már Louis előtt is kapcsolatom és azok pontosan-e miatt értek véget. Ezért elhatároztam, hogy hagyom, hogy a fiú kezdeményezzen ilyen téren. Azonban Louis nem kapkodja el a dolgokat, mert ahogy olvastam az újságokban elég rendesen megégette magát az előző kapcsolatában. Több, mint két évig voltak együtt és a családja is nagyon megszerette a lányt, de az csak kihasználta Lou-t, a hírneve kellett neki amit Lou és bandatársai nagy nehezen építettek ki az X- faktor után. Ezért megértem, hogy várni akar azzal, hogy bemutasson a családjának, de egy év az sok idő. Ha ennyi idő alatt sem bizonyítottam be neki, hogy bennem megbízhat meg azt, hogy nekem nem a pénze kell akkor talán nincs közös jövőnk amit nagyon sajnálnék, mert nagyon megszerettem. Igen, szeretem, de ezt még nem mertem elmondani neki. Talán majd a Karácsony este lesz a megfelelő pillanat rá.
- Sophi, kész vagy a pakolással ? - Louis kérdése zökkentet ki a gondolat menetemből. Ő visz ki a reptérre, ahol fel szállok egy gépre és haza repülök Liverpool-ba, hogy az ünnepeket már otthon tölthessem, nélküle. Nem mertem meghívni, mert reménykedtem, hogy megkér arra, hogy ünnepeljük együtt a születés napját, de sajnos nem így lett. Tévedtem megint és lehet, hogy nekem kellett volna, de már mindegy. Ezen nem tudok változtatni. 
- Igen, de nem vagyok benne biztos, hogy el kellene mennem. Szívesen itt maradok veled addig míg Londonban maradsz. Nincs szívem itt hagyni téged egyedül - öleltem magamhoz. Mélyet sóhajtva puszilta meg a nyakamat majd felemelve fejét a vállamról nézett mélyen a szemembe. Szemei gyémántként csillogtak. 
- Megleszek egyedül is. Csak egy hét és utána én is haza repülök. Nem kell aggódnod - szemem megforgatva fúrtam arcom mellkasához. Halk kuncogás hagyta el száját, majd államnál fogva fordította fejemet az övé felé ezzel kényszerítve, hogy szemébe nézzek - Látom rajtad, hogy van valami baj. Mi az ? - Amikor belenéz a szemembe olyan, mintha a vesémig látna. Sosem tudtam hazudni neki ami valamilyen szinten jó, de ha valami meglepetést akartam neki csinálni sose tudtam magamban tartani. Tiltakozás ként megráztam a fejem és elengedve őt sétáltam a hálószobámba majd magamra zártam az ajtót. Azon ez sem állította meg abban, hogy kiszedje belőlem azt, hogy mi bajom van. Nem akartam elmondani neki, hogy kételyeim vannak. Van elég baja a rajongókkal és az állandó feszültséggel amit a média kreál nekik. Nem szeretném még jobban terhelni - Gyerünk, Soph! Mondd el! - az ágyon ülve nézett rám kiskutya szemekkel amit már nem bírtam tovább nézni. Fejemet a párnák alá dugva adtam be a derekam és válaszoltam arra amit kérdezett.
- Attól félek, hogy szégyellsz a családod előtt és ezért kell külön töltenünk az első karácsonyunkat - éreztem ahogy elvörösödik az arcom. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy ilyet gondoltam és ezt hangosan is kimondtam. A párnát levette a fejemről majd oda feküdt mellém. Egy kósza tincset a fülem mögé helyezett majd rám mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra. Miután elhelyezkedett felemelt a vállamnál fogva és mellkasára helyezett ahol a hátamat kezdte simogatni.
- Miért csak most mondtad el ? - hát ezzel nem könnyítette meg a helyzetemet. Reméltem, hogy ezt nem fogja feltenni, de amilyen mákom van mostanában nem is meglepő.
- Mert nem akartam feszültséget szítani közöttünk, meg azért mert reménykedtem benne, hogy még mielőtt elmennék megkérnél, hogy inkább veled menjek Doncaster-be. De mindegy nekem mennem kell,  mert lekésem a gépet - pattantam fel az ágyról, majd a bőröndömet a fogantyújánál fogva próbáltam kirángatni a szobából, de nem sikerült, mert valaki megfogta a másik végét ezzel is visszatartva engem - Louis, kérlek engedj el. Lefogom késni a gépet - világosítottam fel öt percen belül másodszor.
- Nem akarom, hogy haza menj Liverpool-ba - a meglepődöttségtől még a bőrönd is kiesett a kezemből ami hangos csattanással ért földet. Szemöldökömet felhúzva néztem kérdőn az előttem álló fiúra - Hát nem ezt akartad ? - vállát felrántva és kezét maga mellett felhúzva nézett rám értetlenül.
- De, de nem így. Nem akartam rád kényszeríteni  Ha magadtól nem kérdezted akkor így már nem jó. Olyan mintha - nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot és megcsókolt. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól pár perc elteltével.
- Ha most nem mondtad volna el akkor is megkértelek volna, hogy maradj csak a reptéren terveztem. Tudod, mint a filmekben. Utánad szaladok és mielőtt beszállnál a repülőre kiabálni kezdeném a neved és, hogy maradj. Te megfordulnál a nyakamba ugranál és egy szenvedélyes csók után elmondanám, hogy szeretlek és nem akarok nélküled akár egy percet is eltölteni. De hála neked ez ugrott - sértődött fejet vágott, de láttam nevetőráncait a szeme sarkában. A könnyeimmel küszködve húztam nyakánál fogva közelebb és szenvedélyesen megcsókoltam. Meglepődött volt mikor elváltunk egymástól, de a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról. 
- Szeretlek - suttogtam halkan majd amilyen erősen csak tudtam magamhoz öleltem. 

#13 Harry Styles - Internetes barátság

Mosolyogva nyitottam meg a Facebook-omat. Nem csalódtam, az üzeneteknél villogott a kicsi, piros '1'-es. Nem lepődtem meg az üzenet küldőjén.

Artur Erhard
szia ☻ hogy telt a napod?

Christine Jaws
sziaa ☺ kissé unalmasan. Kikaptam a 3-as törid TZ-m >< ügyes vagyok? :P

Artur Erhard
nagyon :P

Christine Jaws
figyelj... már lassan egy éve levelezünk, de rólad még egy képet sem láttam. :o Hogy lehet ez? Alig van ismerősöd rajtam kívül, és mindig csak én írok magamról. Kezdtek aggódni, hogy valami pszihopata őrült vagy! :D

Artur Erhard
 ☺
Mondtam, hogy nem érdekes az életem. Képeket pedig nem szeretek magamról feltölteni, mert csúnya vagyok. De ha téged ez zavar, akkor nem kell többet beszélgetnünk...

Christine Jaws
Ezt nem azért mondtam :o Ne sértődj meg ! Nagyon szeretek veled beszélgetni. Te vagy az egyetlen ember, akinek ki tudom önteni a szívem, aki meghallgat, és tanácsokat ad. Tőled kérdezem meg, hogy melyik képem tetszik jobban, melyik legyen az új profilképem, te vagy a segítőm! :) Mondhatni, a legjobb barátom...
És ilyet ne mondj, hogy csúnya vagy! És különben is, a kinézet nem minden. ☺

Artur Erhard
Aranyos vagy ☺ Nekem is nagyon jó barátom vagy! De hogy lehet, hogy egy ilyen csodás lánynak, mint amilyen te vagy nincs még mindig barátja? Mit mondtam neked a múltkor? ismerkedj! :D

Christine Jaws
De nem olyan vagyok, te is tudod :( Félek odamenni egy fiúhoz is... És a fiúk is elkerülnek... Ráadásul, elég szánalmasnak érzem magam. A legjobb barátom egy interneten keresztül megismert fiú, a születésnapomon is csak te köszöntöttél fel és a szüleim... :( Kaptam egy cetlit egy "Boldog Szülinapot!" szöveggel, és egy új hitelkártyával... Nekem nem pénzre van szükségem, hanem családi beszélgetésekre, kirándulásokra. Olyan jó lenne , ha anyuval le tudnánk ülni, beszélgetni csajos témákról.

Artur Erhard
Nem vagy szánalmas!!!
Héj, most ezt vegyem úgy, hogy cikinek érzed, amiért én vagyok a barátod?! -.^

Christine Jaws
Nem, nem, nem! :D Tudod, hogy nagyon szeretlek ☺♥

Artur Erhard
Engem csak szeretni lehet :p

Christine Jaws
Na, megjött az egó. -.-'

Artur Erhard
:P

Hát, igen. Ez lenne az életem. Christine Jaws-nak hívnak, 18 éves vagyok. A szüleim teljes mértékben elhanyagolnak. Azt hiszik, a pénzzel, és a rengeteg méregdrága ajándékkal megvehetik a szeretetemet. Pedig nem! Egy lánynak szülőkre van szüksége! Egy anyára, aki tippeket ad neki a fiúkkal kapcsolatban, aki meghallgatja a panaszait azokon a napokon. De nekik csak a munka maradt. Mindig, csak is a munka! Az, hogy van egy lányuk, akit 14 éves kora óta elhanyagolnak, nem érdekli őket. Ez fáj a legjobban. Annyiszor elterveztem már, hogy elmegyünk közösen nyaralni a tengerpartra. Annyira el szeretnék jutni! vagy csak kirándulni a hegyekbe, vagy egy családi piknikre. Ez minden vágyam. De, erre várhatok.
Egy éve történt, hogy unalmamban egy online-chat programra regisztráltam. Meg kellett adni a hobbikat, érdeklődési kört, stb. Gondoltam, miért ne? Legalább lesz valaki, akivel beszélhetek. Rengeteg emberrel megismerkedtem ott. Minden napos rutinná vált, hogy ugyan az a 10-11 ember beszélgetett órákon keresztül. Egy bizonyos kis csoport alakult ki köztünk. Egy nap pedig belépett artii.111. Egy életvidám, vicces fiú volt. Ő is betért a kis közösségünkbe, taggá vált, majd egyszer csak külön rám írt a privát chat-ben. Az adatlapján nem volt róla kép, csak a hobbijait láttam. Éneklés. Hm, rossz ember már nem lehet, ugyan is én is imádok énekelni -gondoltam. Egy jókora beszélgetést bonyolítottunk le. Sok mindent kérdezett rólam, bókolt a képem alapján, és megmosolyogtatott a poénjaival. Lassan mindketten kezdtünk kitérni a megszokott csoportból, inkább egymással folytattuk az eszmecserét. Végül bejelölt Facebook-on, és azóta ott beszélgetünk minden egyes nap. Ő az, aki meghallgat, tanácsokat ad, bátyám helyett bátyám. Amikor belinkelek neki egy fiút, elmondja róla a véleményét, olykor-olykor jókat nevetek egy-egy " egy ilyen patkány tetszik?! " , "ez kiharaphatná a pókot a sarokból..." vagy éppen a "nem illik hozzád. te túl tökéletes vagy hozzá" megjegyzésein. Tud rólam mindent. Minden apró titkomat neki árultam el, olyan ő számomra, mint egy napló. Bár magáról semmit sem mond. Mindig azzal védekezik, hogy nem érdekes az élete, vagy olyankor szimplán lelép a facebook-ról idióta indokokra hagyatkozva. Csupán annyit tudok róla, hogy barna, göndör haja van, és zöld szeme. Furcsa ez a titkolózása, de nem zavar, ugyan is ő az egyetlen barátom. A legjobb barátom. Furcsának hangzik, de valahol, a tudat alattimban érzem, hogy benne megbízhatok, és nem adja ki a titkaimat.

Artur Erhard
Figyelj Chris....

Christine Jaws
Na, ez rosszul kezdődik... :D

Artur Erhard
Azon gondolkodtam, hogy találkozhatnánk. ☺

A szívem kihagyott egy ütemet. Egy év után. Annyi titkolózás után felakarja fedni magát?

Christine Jaws
Az csodás lenne ☺ Végre megláthatom az édes göndör tincseidet. :P

Artur Erhard
Nem fogsz tudni ellenállni nekik ;D

Christine Jaws
de ez most komoly, vagy csak szívatsz? :o

Artur Erhard
Halál komolyan mondom. Meg szeretném ismerni a lányt, aki elrabolta a szívem. ☺

Tessék? Elraboltam a szívét? Mi a fene...

Christine Jaws
üm... rendben. Mikor? Hol?

Artur Erhard
Ma, pontban 4-kor , Lodnon Eye-nál? ☺ Utána pedig sétálhatnánk, meg beülhetnénk a Starbucksba ☺

Christine Jaws
Benne vagyok ;) Ismertető jeled mi lesz? A göndör fürtökön kívül :P

Artur Erhard
Fehér póló, fekete csőnadrág, fehér Converse, napszemüveg ☺ A tiéd? Csinos legyél :P

Christine Jaws
Fehér egybe ruha, napszemüveg, kiengedett haj, fehér balerina cipő ☺

Artur Erhard
megjegyezve ☺ Bár ezer közül is felismernélek ☺

Christine Jaws
rólad ez nem mondható el...

Artur Erhard
szerintem amint meglátsz, fel fogsz ismerni ☺

Christine Jaws
meglátjuk ;)

Egy gyors telefonszámcsere és elköszönés után berontottam a fürdőbe. A jéghideg zuhany alatt állva megmosolyogtatott a gondolat, mekkora idióta vagyok. Komolyan egy olyan emberrel találkozom, akiről még csak képet sem láttam eddig? Elég hihetetlennek tűnik, de már megígértem, nem mondhatom vissza. Ráadásul, ha pedofil? Vagy megpróbál rám nyomulni, holott nem is az esetem? Jó, rendben, nyugi, levegő kifúj, a lényeg, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat.
A zuhanyzóból kiszállva áthúztam néhányszor gesztenyebarna hajamon a hajkefét, megmostam a fogam, majd a szekrényem elé vánszorogtam. A kedvenc fehér egybe ruhámat keresvén merültem el a szekrényem tartalmában. Nehézkes úton, de megtaláltam. Magamra aggattam a darabot, ami kicsit sem ment könnyen, ugyan is a testem még nedves volt a zuhanyzástól, ez a ruha pedig kissé feszülősebb darab. A mellrészétől a derekamig vékony anyagú csipke tapad a testemre, a szoknya része pedig eláll. Nagyon aranyos darab. Mindig elterveztem, hogy majd az első randevúmra felveszem, de még sosem volt rá alkalmam.
A szempillámat kifestettem szempillaspirállal, egy kis fehér szemhéjpúdert is felkentem, illetve egy natúr, csillogó szájfénnyel emeltem ki húsos ajkaimat. Büszkén jelentettem ki magamban: kész vagyok!
*
London utcái sétálva megpillantottam a London Eye-t. Elmondhatatlanul várom a találkozást, mégis rettentően izgulok. A kezem csutakos az izzadságtól, a verejtékcseppek versenyt szaladnak az arcomon, az ujjaimat idegesen tördelem, mintha randira mennék. Pedig ez csak egy baráti találkozó. A fejemben Artur e mondata visszhangzik: " Meg szeretném ismerni a lányt, aki elrabolta a szívemet" Még is hogy a fenébe gondolta ezt? Ó, istenem, biztos nem úgy értette! Ezer százalék! De ha igen? Nem, nem szerethet bele egy ismeretlenbe, teljesen kizárt.
Nagy gondolkodásom közepette elértem a London Eye-hoz. Egy pillanatra megálltam. Egy óriási, mély levegőt vettem, megpróbáltam lenyugtatni magam. Hiszen, ha bérgyilkos lenne, akkor nem egy ilyen forgalmas helyre hívott volna, ugye? Szememmel a göndör fürtöket kerestem a tömegben. Az emberek százai próbáltak előretolakodni a kasszához, hogy jegyet vegyenek London egyik híres látványosságára, illetve, a többi ember pedig sorban állt, hogy feljusson rá. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Nincs sehol. Mi van, ha átvert? Nem, nem lehet, nem vert át. Biztos nem!
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megszólalt a kis táskámban a telefonom. Remegő kezekkel nyúltam a készülékért, amely "Artur" nevet jelzett. Félve, lassan húztam el a zöld csíkot, majd szóltam bele.
- Igen?
- Fordulj meg.
A készüléket eltartottam a fülemtől. Emelkedő pulzussal fordultam hátra, majd amikor megláttam Őt, amúgy nézhettem ki, mint aki szellemet látott. Egy minimum 180 cm-es fiú állt előttem, napfényben csillogó, göndör fürtökkel, gyönyörű, smaragdzöld szemei az én kék szememmel próbálta felvenni a kapcsolatot. Ajkain féloldalas mosoly tátongott, gödröcskéi kimutatkoztak orcáján. Nem hittem a szememnek. Ő az! Biztos vagyok benne, hogy Harry Styles áll előttem! Éreztem, hogy a lábaim megremegnek alattam, a levegőt úgy kapkodtam mint egy asztmás, a telefonom kiesett a kezemből.
- Hát, szia, Christine. - mély, husky hangjától még a hideg is kirázott. Kissé hezitálva, de háta mögül előhúzta bal kezét, amelyben egy csodaszép vörös rózsa pihent.
- Örülök, hogy élőben is megismerhetlek. -mosolygott kedvesen, majd átnyújtotta a virágot. Remegő kezekkel nyúltam az illatos csoda után. Ahogy a bőrünk összeért egy pillanatra, testemen elektromosság futott át. Megszeppenve szippantottam bele az illatos növénybe, de orromat nem a virág illata foglalkoztatta, hanem az Övé. Arturé, vagyis... Harryé.
- H-Harry... Styles? -nyeltem egy nagyot.
-Közismertebb néven Artur Erhard, de amúgy igen, Harry Styles. -vigyorgott , majd megcsókolta a kézfejem. A szívem éppen készült kitörni a helyéről. Még mindig nem hittem a szememnek. A fiú, akivel leveleztem, aki csúnyának mondta magát, aki nem mondott semmi magáról, nem más, mint a világsztár, Harry Styles!
- É-én...szóval...
Nem ment. Nem brtam egy értelmes mondatot kinyögni. Megrökönyödve álltam egy helyben, lehajtott fejjel, vörös arccal, dübörgő mellkassal.
- Gyere, menjünk. - nyújtotta a kezét.
Hezitálva, bár, de elfogadtam. AZ egészből semmit nem tudta felfogni. Szótlanul sétáltam Harry mellett, aki nem mellesleg a kezemet fogta, mintha egy pár lennénk. Félve pillantottam le a kezünkre.
- Ó, ne haragudj.
Kissé zavartan húzta el a kezét az enyémtől. Bőrömön éreztem ujjainak simítását, még a tenyerem is izzott. Nyilvánvalóan úgy nézhettem ki, mint egy teljes csődtömeg. Remek, így kell a nagy találkozáskor viselkedni! Nagy elismerés magamnak...
A Starbuckshoz érve Harry kinyitotta nekem az ajtót, maga elé engedve. Egy zavart "köszit" motyogtam, majd leültem a legtávolabbi asztalhoz. Harry a velem szemben lévő székben foglalt helyet, kedvesen mosolyogva. Ha így mosolyog, még tönkretesz a nap végégig.
- Szóval. Akkor kedves Christine Jaws. Tudom, kicsit furcsa ez a helyzet neked most, nekem is az, de így választ kaptál mindarra, amit tudni szerettél volna. Azért nem mondtam semmit magamról, mert kiderült volna az igazság. Képet is ezért nem láttál rólam. Remélem nem haragszol! De tudod borzalmasan nehéz úgy ismerkedni emberekkel manapság, hogy ne támadjanak le azzal, hogy "Jézusom, Harry Styles"... Aki csak önmagamat látja, nem pedig a híres, gazdag Harryt. Ezért imádtam veled beszélgetni. Amikor veled beszéltem, újra azt éreztem, hétköznapi vagyok. Tudom, nem volt szép dolog, hogy hazudtam neked, de máshogy nem tudtam volna elérni, hogy ne tudd meg, ki is vagyok valójában. és köszönöm, amiért nem kezdtél el sikítozni a tömegben, életmentő voltál! - nevetett fel.
- Én..Ne haragudj, hogy eddig nem beszéltem, de ez annyira hihetetlen számomra. Egy világsztárral beszéltem, és egy világsztár tudja az összes titkomat... Köszönöm, hogy nem adtad a világ hírére a titkaimat!
- Ez csak természetes. Ó, meg sem jegyeztem eddig, gyönyörű vagy.
Csíntalanul mért végig tetőtől talpig. Arcomra pír szökött, zavartan nevetve tettem kezem a szeme elé.
- Ne bámulj már, utálom ha bámulnak.
- Pont ebbe az idióta lányba szerettem bele. És tudtam, hogy valójában is olyan vagy, mint ahogyan írsz. Imádnivaló, idióta, és kedves.
Hitetlenül néztem rá. "Pont ebbe az idióta lányba szerettem bele. szerettem bele. szerettem bele.szerettem bele." A fejemben a ismétlődött ez a két szó. Belém szeretett? Mi alapján? A szerencsétlen, szánalmas éltem alapján? Míg a gondolatok ezrei futottak át agyamon, arra eszméltem fel, hogy közeledik felém. Idegesen pillantottam jobbra s balra, hogy mit is tegyek. Most meg fog csókolni? Jézusom! Én még senkivel sem csókolóztam!
Szemeit lehunyva ért teljesen közel hozzám, majd megéreztem puha ajkait az enyémen. Ettől a pillanattól kezdve minden kétségem elszállt. Nem idegeskedtem rajta, hogy tapasztalatlan vagyok, nem agyaltam azon, hogy alig ismerjük egymást, most az egyszer a pillanatnak éltem.
Nyelvével óvatosan nyalta meg alsó ajkamat, beujtásért esedezve, amit azonnal megkapott. Fel sem fogtam, hogy már nem is velem szemben ült, hanem mellettem, kezeimmel a hajába kalandoztam míg ő a derekamnál fogva húzott még közelebb magához.
Így történt, hogy az első csókom a Starbucks egyik sarki asztalánál történt egy világsztárral, akit az interneten ismertem meg egy éve, és akivel azóta is egy párt alkotunk.

KE #1 Zayn Malik

Zayn és te már egy jó ideje együtt vagytok, pontosabban hat hónapja. Még nem feküdtetek le egymással, hiszen tizenöt évesen még eléggé félsz az első alkalomtól, és ő ezt nagyon is jól megérti. Azt mondta bármeddig vár rád, mert tiszta szívből reménytelenül Szeret.
Ezen az estén áthívott magához, hogy megünnepeljétek a fél éves évfordulót. Az ajtón egy lap fogadott, amin ez állt: Szia kicsim. Gyere be, aztán kövesd a jeleket! :) Szeretlek!
Elmosolyodtál e kis szöveg láttán. Bementél hát, és a szád is tátva maradt. Apró gyertyák égtek és rózsaszirmok voltak mindenütt. Észrevetted, hogy a sötétebb színű szirmok egy vonalat alkotnak egészen fel a lépcsőn. Utadat oda vetted és amikor felértél az emeletre kellemes illat, valamint halk zene csapta meg érzékszerveid. Mosolyogtál, ahogyan megláttad a fürdőszoba ajtót résnyire nyitva hagyva. Mikor odaértél lassan benyitottál, és Zaynt láttad meg, amint édesen mosolygott.
- Kicsim. - nyújtotta feléd a kezét, amit te mosolyogva fogadtál el. Egészen közel húzott magához. - Boldog fél éves évfordulót. Remélem tetszik. - motyogta, majd lágyan megcsókolt.
- Nagyon tetszik. - mosolyodtál.
- Öhm, van itt egy bikinid, amit a múltkor itt hagytál. Felveheted itt is, és én addig kimegyek. - kezdett el az ajtó felé menni.
- Ne. Vagyis, nem kell. - pirultál bele mondandódba, neki pedig szemei felcsillantak.
- Biztos vagy benne? - kérdezte miközben már újra karjai között voltál.
- Ez lenne az ajándékod.  - mosolyogtál, és szenvedélyesen megcsókoltad.
Egy csodálatos éjszakát töltöttetek együtt, amit talán soha nem fog egyikőtk sem elfelejteni..

#12 Niall Horan - Tőled függ az életem (+18 kérésre Bogi-nak)

Sziasztok!
Tudom, hogy a címben benne vagy, hogy +18-as és én megpróbáltam a legtöbbet kihozni, de nem szoktam ilyeneket írni és ha úgy vesszük ez az első ilyen irományom. Előre is elnézést érte. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást!  


A szobát sötétség uralta. Már majdnem az álmok határán voltam mikor megszólalt a telefonom. Minden este fél tizenkettőkor egy ismeretlen számról felhívnak és arról érdeklődnek, hogy hogy vagyok és mi történt velem az adott napon. Az első pár alkalommal még furcsálltam, de egy idő után hozzá szoktam. Egy éve tartanak a telefon beszélgetéseim az idegennel akinek még a nevét sem tudom. Minden apró titkomat elmondtam neki és ő is nekem, de a neve volt az amit nem árult el. Próbálkoztam az elején még azzal, hogy ki nyomom ha hív vagy kikapcsolom a telefonom, de nem sikerült lekoptatnom. Őszintén meg vallva nem akartam, hogy abba hagyja a telefonálásokat, mert nincsenek barátaim. Egyedül tengetem a mindennapjaimat és próbálom túlélni az iskolában töltött időt. Strébernek számítok csak azért, mert inkább a könyveket választom az osztály társaim társasága helyett, de nem tehetek róla egyszerűen kibírhatatlanok. Mindig csúfolnak, hogy nincs a legújabb divat szerinti ruhám vagy mert még mindig a jól megszokott ütött-kopott telefonomat használom ami már hozzá nőtt a szívemhez. Szerettem volna barátokat csak senki nem volt aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Sose voltam beszédes csak akkor szólaltam mikor kérdeztek. Féltem, hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek az engem körülvevők. Akkor még a maradék önbeszülésem is darabokban hullott volna a földre arra várva, hogy valaki még jobban összetapossa vagy ellenkező esetben kiemeljen és újra összerakjon. Egy ilyen személy volt az életemben és az nem más, mint a titkos telefonálom. Fülemhez emeltem a még mindig csörgő készüléket és kicsit rekedtes hangon szóltam bele. Nem a fáradtságtól voltam berekedve hanem a sírástól. Ma van ugyanis a szülinapom, de senki nem köszöntött fel. A szüleim hajnalba járnak dolgozni és csak késő este érnek haza. Nem lepődtem meg, hogy reggel semmi üzenet nem várt a bevásárló listán kívül.

- Bogi minden rendben ? - hangjában aggódást véltem felfedezni, de kristálytisztán hallottam, hogy fáradt. Talán belefáradt abba, hogy velem beszéljen. Megtudom érteni. Egy éve szentel rám minden nap órákat, hogy megtudja, hogy élek-e még. 

- Nem, semmi sincs rendben - suttogtam. Szememet sós cseppek lepték el - Nem bírom  egyedül tovább. Kezdek teljesen becsavarodni - hatalmas sóhaj hagyta el a számat amely remegett az előtörni készülő sírástól.
- Sajnálom, de most mennem kell. Viszont egy dolgot ígérj meg nekem, ne csinálj hülyeséget oké ? Ne merd bántani magadat, mert akkor nem állok jót magamért - fenyegetett meg. Szigorúan vágta hozzám a szavait, de tudtam, hogy nem bántásnak szánta. Csak meg akar óvni és ez melegséggel töltötte el a szívem. Tudom hihetetlennek hat az egész, de beleszerettem ebbe a fiúba akinek a hangját ezer közül is felismerném. Tetszett az, hogy végig hallgatta azt a sok hülyeséget amit összehordtam. Érdekelte, hogy mit gondolok a világról és bizonyos témákban még a tanácsomat is kikérte. Elmormoltam egy rendben-t és egy jó éjt majd megszakítottam a vonalat. Hátamra fordulva bámultam a plafont. Nem tudom miért feltételezte rólam azt, hogy valaha is bántanám magam. Tény, hogy volt olyan pillanat az életembe amikor kezembe vettem a pengéket, de olyankor mindig Ő jutott eszembe és a csodás mosoly amit elképzeltem neki. Biztosan jó képű lehet és akinek ilyen csodás nevetése van csak csodás ember lehet. Ábrándozásomból a csengőnk hangja zavart meg. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki a pihe, meleg paplan alól majd a bejárat felé vettem az irányt. Elképzelni sem tudtam, hogy ki keresne ilyenkor. Végig futott agyamon a gondolat, hogy talán egy gyilkos vagy betörő, de ez is vetettem az ötletet mivel ha valaki megakarna ölni nem csengetne be. Elfordítva a kulcsot a zárban majd megragadva a kilincset tárult ki az ajtó ami mögött egy csodaszép kék szempárt találtam. Karakteres arca volt és tökéletesen beállított frizurája. Volt egy olyan érzésem, hogy ismerem az előttem álló fiút, de biztos voltam abban is, hogy ezt az arcot sosem felejteném el.
- Miben segíthetek ? - kérdeztem miközben neki dőltem az ajtófélfának és kérdő tekintettel néztem rá. 
- Sokkal gyönyörűbb vagy mint azt gondoltam - mosolyodott el. Nem értettem, hogy ezt mire mondta. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe majd bevillant. Ugyan még sosem láttam, de a hangja bebizonyította, hogy a személy aki előttem áll az nem más, mint a titokzatos srác a telefon másik végéről - A nevem Niall - nyújtotta felém kezét amit én nem fogadtam el hanem egyből nyakába ugrottam. Édesen belenevetett a fülembe majd egy gyors csókot nyomott az arcomra mielőtt felkapott volna az ölébe. Lábával berúgta az ajtót majd a nappalinkban lévő kanapéra ült le míg én még mindig a nyakát öleltem. Nem akartam elengedni. Örökké magam mellett akartam tudni azt aki valamilyen szinten tartotta bennem a lelket - Bogi mondanom kell neked valamit - suttogta mintha félne attól, hogy bárki is meghallaná. Kicsit eltávolodva tőlé néztem bele csodásan csillogó szemeibe - Hihetetlen, hogy ezt mondom, de beléd szerettem. A tudtad, hogy a mai napon szomorú vagy fájdalommal töltötte el a szívem. Ezen a napon neked kellett volna lenned a legboldogabb tizennyolc éves lánynak a földkerekségen. Tudtam, hogy most jött el az ideje annak, hogy megjelenjek és karjaimba tartsalak amíg csak élek. Bogi, mióta megtaláltam a telefonszámodat az egyik tíz fontoson amit visszaadtak nekem egy boltban tudtam, hogy fontos leszel az életemben, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy a világ legszebb lányát tudhatom magaménak. Tőled függ az életem. A te pici kezedben van a szívem noha addig még sosem találkoztál velem. Megértem ha megrémiszt ez a dolog, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom - mikor befejezte a monológot elkezdte lefejteni kezem nyakáról majd megpróbált lerakni a kanapéra, hogy csak úgy kisétáljon az ajtón. Hirtelen felindulásból ajkaim az övéire tapasztottam majd ahogy csak tudtam belepréseltem érzelmeimet a csókba. Kezeit végig vezette oldalamon majd a derekamnál megállapodott és úgy húzott közelebb magához. Kezem szőke tincsei közé vezettem majd betúrva húztam közelebb magamhoz. Erre a mozdulatsorra belenyögött csókunkba amitől nagyot dobbant a szívem. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat ilyet vállt ki belőle. Egyik kezével simogatta a hátamat majd egyik pillanatra a másikra már a kanapéra fektetett és úgy tornyosult fölém. Csókunk szenvedélyes volt majd levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Nem tudom miért, de egy furcsa érzés tört fel bennem. Akartam őt és ahogy szemeiből kiolvastam ő is akart engem. Egy egyszerű mozdulattal levette a rajtam található toppot amit alváskor szoktam viselni egy francia bugyi kíséretével. Pír szökött az arcomba mikor végig vezette rajta tekintetét amit próbáltam elrejteni előle persze sikertelenül. Mosolygott majd apró puszikkal halmozta el testem minden szegletét. Ujjaim végig vezettem izmos hátán majd megtalálva pólója alját kezdtem el lehúzni róla. Miután róla is lekerült a felső a nadrágja kigombolásával kezdtem el szórakozni majd megelégelte a dolgot feláll és levette alsónadrágjával együtt majd fölém hajolva tépte le az engem takaró utolsó ruhadarabot. Mélyen a szemebe nézett majd szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaival nyakamat kényeztette kezével a combomat simogatta majd egyszer csak megéreztem amint ujjai belém hatolnak. Kicsit felsikkantottam a meglepettségtől mire Ő csitítgatni kezdett. Gyors tempóban mozgatta kezét amitől akaratlanul is felemelkedett hátam a kanapéról. Mielőtt még hatalmába kerített volna a gyönyör megfogtam kezeit kihúztam magamból. Fordítva a helyzeten én kerültem felülre majd lovagló ülésben ültem rá combjaira. Kezembe vettem férfiasságát majd elkezdtem kényeztetni. Férfias nyögések hagyták el a száját majd mikor már elérkezettnek éreztem az időt finoman ráültem és úgy kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet ami mindkettőnk száján nyögéseket kényszerített ki.
- Gyorsabban - préselte ajkain a szavakat és megpróbáltam gyorsítani, de nem nagyon sikerült. Hamar megunta a lassú mozgást így megint Niall alá kerültem majd gyors mozgásba kezdett. Lábaim dereka köré fontam, hogy még közelebb szoríthassam magamhoz. Nem telt sok időbe míg elérjünk a csúcsra. Körmeimmel szántottam végig hátát míg ő édes dolgokat suttogott a fülembe és apró csókokat lopott tőlem. Jól eső sóhaj hagyta el száját majd úgy helyezkedtünk el, hogy kényelmesen tudjunk feküdni a kicsinek nem éppen mondható kanapén. Karjai védelmezően öleltek át és tudtam, hogy sose akarok elmozdulni onnan. Életem végéig érezni akarom a szívverését, forró leheletét, gyengéd érintéseit és tökéletes ajkait amint az enyémet becézgetik. Boldog voltam és ott akkor tudatosult bennem, hogy ez életem legjobb születésnapja, mert megkaptam a férfit akire mindig is vágytam és teljes szívemből szerettem. Aki mellesleg viszont szeret és megígérte, hogy ezentúl mindig mellettem lesz és sosem fog elhagyni. 

#11 Niall Horan - Szeretem (kérésre+18,Timinek)

- Harry te nem vagy normális! - kiabáltam oda neki nevetve. Egy hatalmas szikláról készült leugrani a vadul hullámzó tengerbe. A sós víz kíméletlenül nyaldosta a homokot, néha-néha a lábamat is körülölelve.
- Timi nyugi van! Tudom mit csinálok. - kiáltott vissza, majd elnevette magát. A mellettem lévő szőkeséget figyeltem, aki kuncogva kémlelte barátját, majd pillantása rám szökött. Kék szemei boldogan csillogtak szája mosolyra húzódott. Felelsz vagy merszezünk, a srácokkal itt Ausztrália partjain, ahol ma éjjel sátorokban fogunk aludni. Harry kapta azt a feladatot - még így az elején - hogy ugorjon le a szikláról. Elég veszélyes, de azt mondta, hogy megcsinálja 'egyszer élünk' alapon.
- Wááá! - kiáltott miközben elvetődött a kőről és a mélybe vetette magát. Hatalmas bombával érkezett a vízbe, majd néhány másodperc múltán feljött a felszínre. - Ez kurva jó volt! - ordította majd 'hú'-hogott egyet. Mindannyian nevetve ráztuk a fejünket, majd meg sem várva míg kiúszik a partra elmentünk és visszaültünk a plédekre. Lassacskán Harry is beért minket, és miután magára terített egy törülközőt megpörgette az üres sörös üveget, amibe nem rég még sör volt. Pörgött-pörgött aztán megállt. Pont nálam. valahogy éreztem, hogy én leszek a soros..
- Mersz vagy mersz? - kérdezte a göndör fiú felhúzott szemöldökkel, ami mindenkiből nevetést váltott ki.
- Nem sok lehetőséget adtál Styles. -  vigyorogtam rá. Csak lazán megvonta a vállát és kérdően tekintett rám. - Merek. -
- Szuper! Ma este Niall hálótársa kell hogy legyél, egy elhagyatott partszakaszon. - kacsintott rám, mire kikerekedett szemmel néztem rá. Mindenkinek nyilvánvaló a tény, hogy Niallel bejövünk egymásnak. Csak mi nem akarjuk elrontani a több éves barátságunkat, ráadásul a menedzser sem nagyon díjazná, ha összejönnénk, így elnyomjuk az érzéseinket és barátként viselkedünk egymással, habár néha egy-egy csókot vagy hosszan tartó ölelést lopunk egymástól.
Pillantásomat a szőke hajú egyedre vetettem, aki elpirulva, de mosolyogva játszadozott a homokkal. Megérezhette, hogy nézem, mert vetett rám egy félpillantást, de ettől csak még jobban zavarba jöttem.
 Így történt hát, hogy most egymás mellett fekszünk és beszélgetünk. Hirtelen csend állt be közöttünk, habár nem éreztük kínosan magunkat miatta.
- Kérdezhetek valamit? - fordult felém, én pedig bólintottam. - Lefeküdnél velem? - kérdezte, mire nekem szemeim kétszeresére nőttek és meglepődve vetettem rá pillantásom. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kérdést bevállal, de ez szerintem a pár pohár koktélnak tudható be és az egy üveg tequilának ami elfogyott, na meg a sörök is voltak..
- Niall most ezt miért.. ? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Hát csak a kíváncsiság hajt. Tudod most jó kedvem van és hát csak úgy hirtelen kérdés volt. - nem értettem most ezt a magyarázat félét, de mindegy.
- Öhm hát oké. -
- De, ha bepróbálkoznék hagynád magad? - tett fel egy újabb kérdést. Igazából borzasztóan vágytam rá már nagyon régóta.
- Próbáljuk ki. - kacsintottam rá. Megleptem eme kijelentésemmel, habár nem habozott, egyből felém kerekedett és csókolni kezdett. Simogatott ott ahol ért, puha ajkai bebarangolták egész testem. Gyengéden kezdet lehúzni rólam az apró kis toppot, felültem, hogy könnyebb legyen megszabadulni tőle. Beharapta alsó ajkát, amikor végig nézett testemen, amit már csak egy apró francia bugyi és melltartó borított. Egyik kezét levezette melleim között, egészen a hasam aljáig, majd ott megállt és a szemembe nézett. Kábultan adtam meg neki az engedélyt egy apró bólintás kíséretében. Hosszú puha ujjai gyengéden simítottak végig nőiességemen, bugyin keresztül. Hangos sóhaj hagyta el ajkaim, hiszen rettenetesen jól esett az, amit tett.
- Úgy látom tetszik, és ez mennyire fog? - kérdezte pimaszan, majd félretolva az apó ruhadarabot, megéreztem magamban egyik ujjár. Nyögéseim talán az egész környéket bejárták, a sátorban egyre forrósodott a hangulat. Kis idő múlva még egy ujja csatlakozott. Majd még egy. Vonaglottam alatta és száz meg száz sóhajok törtek fel belőled.
- Niall.. Ahh, mindjárt. - nyögted, pár másodperc múlva pedig ujjai köré élveztem. Kicsit pihegtem, majd átvettem az irányítást. Felé kerekedtem és testének minden apró pontját elleptem nedves puszijaimmal. Láthatóan nagyon tetszett neki, vagyis testének reagálásából ezt szűrtem le. Boxerét hamar eltávolítottam róla. Kezembe vettem már akcióra készen álló büszkeségét, és dolgozni kezdtem rajta a kezemmel. Közben a hasát, valamint mellkasát csókokkal hintettem. Amikor már éreztem, hogy közel van, abbahagytam. Rögvest felhúzott magához, gyorsan megszabadított a fehérneműmtől, majd ismét én kerültem alulra. Kezét enyémre kulcsolta, arcát pedig a nyakamba temette.
Gyengéden hatolt be.
Hihetetlenül jó volt ennyire közel érezni magamhoz, látni, hogy örömöt okozok neki fenomenális élmény volt.
Teste verejtéktől csillogott, ajkai kissé felduzzadtak, szemei csillogtak, haja kócos volt.
Csodás érzés volt.
Szeretem..

#10 Harry Styles - Első évforduló

 
Unottan feküdtem az ágyamban. Az életkedvem messze a nulla alatt volt, elviselhetetlenek éreztem a fejfájásomat, illetve a torokfájásomat. Csak a mai nap folyamán, legalább 500 papír zsebkendőt használtam el, illetve literjével iszom a forró mézes teát.
Egyedül vagyok. Harry, a barátom, és a fiúk akikkel egy csapatban van éppen amerikai turnén vannak, lassan két hete. Eszméletlenül hiányzik. A forró csókja, a meleg ölelése, édes bókjai, az imádni való gödröcskés arca, Ő maga. Borzalmas érzés, hogy nélküle alszom el esténként, hogy nem ébreszt fel jó reggelt csókkal. Elméletileg, már csak egy hét és újra itthon lesznek. De ami a legjobban bánt, hogy nem lesz itthon akkor, amikor egy évesek leszünk. Nekem mindennél többet jelentene, ha együtt tölthetnénk, ehelyett mi van? Betegen fekszem az ágyban, kimászni sem tudok. A legtöbb pár az évfordulóját együtt tölti, vacsorázni mennek, romantikáznak, az estét pedig együtt töltik.
Hannah, a legjobb barátnőm pontosan átérzi a helyzetem. Olyan ő számomra, mint egy testvér. Ha sírok, velem együtt sír, ha boldog vagyok, velem együtt örül, ha szomorú vagyok, ő is az. Nem is kívánhatnék magamnak jobb barátnőn. Az előbbi sms-ében azt írta, mindjárt ideér. Áldom érte, hogy két percnyire lakik tőlünk, szinte szomszédok vagyunk. Meg is szokta vicces kedvében jegyezni, hogy ha hangosak vagyunk Harryvel, még ő is hallja pár házzal arrébb.
A csöngő hangos csilingelésére kipattantak a szemem, amiket idő közben lehunytam egy picit. Nagy nehezen magamra kaptam a pihe-puha mamuszomat, és leslisszantam a lépcsőn, hátamon a takarómmal. Hannak mosolygós arca azonnal elfanyarodott, amikor meglátta, hogyan nézek ki.
-Bébi, te rosszabb vagy mint egy zombi. Amikor mondtad, hogy szarul vagy, nem gondoltam, hogy ennyire. Na gyere, hoztam neked húsleveset.
Arcomra egy nagy mosoly szökött, imádom az ő által készített levest. Mivel ő Magyarországról származik, azt említette, hogy ez ott egy hagyományos étel. Amikor beteg vagyok, mindig ilyet készít nekem, de sajnos a saját főzési tudásommal nem nagyon menne magamnak az elkészítése.
Hannah otthonosan mozgott a konyhában. Amíg a kanapén helyezkedtem el, addig ő elővett egy tányért, beletöltötte a "gyógyszeremet", majd egy kanalat rakott a tálba , és leült mellém. Orromat megcsapta a finom illat, azonnal nekiestem a gőzölgő finomságnak. Percek alatt egy csepp sem maradt a tányérban, a forró folyadék jólesően csúszott le a torkomon.
-Na, és mi a helyzet Harryvel? Beszéltetek?
-Hát... Ma vagyunk egy évesek. - hajtottam le a fejem. -És turnén van. Tudod, ennek nem így kellene lennie! Boldogan kéne itt ücsörögnünk, már el is terveztem, hogy bármennyire is nem tudok főzni megpróbálok összedobni valamit, csak Miatta. Csak Neki. De nincs itt...
Arcomon egy kósza könnycsepp gördült le. Hannah bátorítóan megölelt, és vagy százszor elismételte, hogy semmi baj, majd legközelebb. De csak egyszer lesz egy pár egy éves!
Végül úgy döntöttünk, megnézünk egy sírós filmet, mert tudta, hogy ilyenkor nekem erre van szükségem. és sok csokira. A finom leves után újra úgy éreztem, tudok rendesen levegőt venni az orromon.
*
- Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél. nagyon szeretlek. - szorítottam magamhoz a legjobb barátnőmet.
-Ha még egyszer megköszönöd, esküszöm többet nem jövök át. - nevette el magát. - Na, légy jó bébi, és gyógyulj meg hamar!
Egy utolsót intettem neki, majd eltűnt London utcáin. Komótosan ballagtam vissza a kanapéhoz. Nyakig betakaróztam, már nem rázott a hideg. Ezt jó jelnek vettem, ugyan is ez azt jelenti, nincsen lázam. Az idétlen sorozatok között kapcsolgattam, míg végül leragadtam a Sponge Bob-nál. Nem tudom, mennyi idő lehetett, de csak azért sem akartam elálmosodni. Úgy éreztem, mintha adrenalin löketem lenne. Tuti, hogy Han tett valamit a levesbe...
A szívem kihagyott egy ütemet, amikor egy kéz ért a vállamhoz. Hangosan felsikítottam, a pulzusom az egekbe szökött ijedtemben. Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam Harry édesen mosolygó, gödröcskés arcát, kósza göndör tincseit. Nevetése töltötte be az egész szobát. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, pár másodpercig fel sem fogtam, hogy tényleg itt van, Ő, a szerelmem, a mindenem.
-Na mi az, már csókot sem kap a barátod, akinek egy éve teszed boldoggá minden napját?
A könnyeim utat törtek maguknak szavai hallatán. A nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, mint még soha. Volt már távolt tőlem, de ilyen sokéig még sosem, és elmondhatatlanul hiányzott már.
-Csókot nem kapok? -érintette össze homlokunkat, kiskutya szemekkel bámult rám.
- Harry beteg vagyok. Nem akarom, hogy elkapd. -hajtottam le a fejem.
-Szerinted engem most ez érdekel? -nevetett fel. -Csak az a fontos, hogy itt vagy velem, és ma vagyunk egy éve együtt. Ezt meg kell ünnepelnünk.
Gondolkodni sem volt időm, puha, telt ajakit az enyémek ellen nyomta, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Mohón kaptunk egymás szája után. Csókunkat ő szakította meg.
- Nagyon szeretlek, a legboldogabb egy évemet töltöttem el veled. Köszönöm, hogy vagy nekem, és remélem, még legalább száz ilyen évünk lesz együtt.
Kezével fekete csőfarmere zsebébe nyúlt, előkerült egy gyönyörű ezüst nyaklánc. amin egy szép betűkkel írt "Harry" felirat ékeskedett. Észre sem vettem, hogy a könnyeim ismét ezresével hullanak a szememből nem a szomorúságtól, hanem az örömtől, és a meghatódottságtól. Ismét karjai közé vetettem magam, és addig csókoltam, ameddig már a szám is megfájdult, illetve levegőt is alig kaptam.
-Harry...Én nem tudtam, hogy ma jössz... Így nem tudtam megcsinálni amit akartam neked adni az első év miatt..Én saj...- mutatóujját ajkaimra helyezte, jelezvén, hogy maradjak csöndben.
-Az a legszebb ajándék, hogy itt vagy.
Magam sem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a csodás fiút. Mindenki azt gondolja róla, hogy lányok ezrei fordultak meg az ágyában, egy nőcsábász tinédzser, holott nem. Egy romantikus, csodálatos fiú. Igen, mielőtt összejöttünk, szeretett flörtölni, de elmondta, hogy sosem volt nála több száz lány, csak néhányszor fordult elő, hogy egy éjszakás kalandjai voltak. Amióta velem van, rajtam kívül egyetlen egy lányra sem nézett rá úgy, és ennél hálásabb nem is lehetnék neki.
Lábaimat összekulcsoltam a derekánál, kezeit a fenekemre helyezte, úgy tartott meg. Csókunkat egy percre sem szakítottuk meg, miközben Harry a lépcsőn haladt felfelé velem együtt. A hálószobánk ajtaját szinte berúgta, abban a percben egyikünket sem érdekelt semmi. Óvatos mozdulatokkal rakott le az ágyra, felsőjéből azonnal kibújt, majd fölém került. Apró csókokkal hintette be a nyakamat, miközben keze a testem minden szögletét újra felfedezte. Mire feleszméltem, már csak fehérneműben feküdtem Harry alatt, akin szintén csak egy bokszer ékeskedett. Hatalmas kezét óvatosan a hátam alá csúsztatta, egy laza mozdulattal kikapcsolta a melltartóm. Nem voltunk még sokszor együtt, talán négyszer, nem akartam elsietni a dolgokat, de még most is szégyenlős voltam előtte.
-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe, amitől arcom még inkább vörösbe úszott.
*
Kifáradva,izzadt testtel feküdtünk egymás karjaiban, csak a heves lélegzetvételünket lehetett hallani. Még mindig a hatás alatt voltunk. Harry csodás göndör fürtjei összeálltak az izzadtság cseppektől, szemei ragyogtak, mint a csillagok az égen. Azt hiszem, ennél romantikusabb, és szebb első évfordulót el sem tudtam volna képzelni, vele, az Életemmel, akit mindennél jobban szeretek.