KE #1 Zayn Malik

Zayn és te már egy jó ideje együtt vagytok, pontosabban hat hónapja. Még nem feküdtetek le egymással, hiszen tizenöt évesen még eléggé félsz az első alkalomtól, és ő ezt nagyon is jól megérti. Azt mondta bármeddig vár rád, mert tiszta szívből reménytelenül Szeret.
Ezen az estén áthívott magához, hogy megünnepeljétek a fél éves évfordulót. Az ajtón egy lap fogadott, amin ez állt: Szia kicsim. Gyere be, aztán kövesd a jeleket! :) Szeretlek!
Elmosolyodtál e kis szöveg láttán. Bementél hát, és a szád is tátva maradt. Apró gyertyák égtek és rózsaszirmok voltak mindenütt. Észrevetted, hogy a sötétebb színű szirmok egy vonalat alkotnak egészen fel a lépcsőn. Utadat oda vetted és amikor felértél az emeletre kellemes illat, valamint halk zene csapta meg érzékszerveid. Mosolyogtál, ahogyan megláttad a fürdőszoba ajtót résnyire nyitva hagyva. Mikor odaértél lassan benyitottál, és Zaynt láttad meg, amint édesen mosolygott.
- Kicsim. - nyújtotta feléd a kezét, amit te mosolyogva fogadtál el. Egészen közel húzott magához. - Boldog fél éves évfordulót. Remélem tetszik. - motyogta, majd lágyan megcsókolt.
- Nagyon tetszik. - mosolyodtál.
- Öhm, van itt egy bikinid, amit a múltkor itt hagytál. Felveheted itt is, és én addig kimegyek. - kezdett el az ajtó felé menni.
- Ne. Vagyis, nem kell. - pirultál bele mondandódba, neki pedig szemei felcsillantak.
- Biztos vagy benne? - kérdezte miközben már újra karjai között voltál.
- Ez lenne az ajándékod.  - mosolyogtál, és szenvedélyesen megcsókoltad.
Egy csodálatos éjszakát töltöttetek együtt, amit talán soha nem fog egyikőtk sem elfelejteni..

#12 Niall Horan - Tőled függ az életem (+18 kérésre Bogi-nak)

Sziasztok!
Tudom, hogy a címben benne vagy, hogy +18-as és én megpróbáltam a legtöbbet kihozni, de nem szoktam ilyeneket írni és ha úgy vesszük ez az első ilyen irományom. Előre is elnézést érte. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást!  


A szobát sötétség uralta. Már majdnem az álmok határán voltam mikor megszólalt a telefonom. Minden este fél tizenkettőkor egy ismeretlen számról felhívnak és arról érdeklődnek, hogy hogy vagyok és mi történt velem az adott napon. Az első pár alkalommal még furcsálltam, de egy idő után hozzá szoktam. Egy éve tartanak a telefon beszélgetéseim az idegennel akinek még a nevét sem tudom. Minden apró titkomat elmondtam neki és ő is nekem, de a neve volt az amit nem árult el. Próbálkoztam az elején még azzal, hogy ki nyomom ha hív vagy kikapcsolom a telefonom, de nem sikerült lekoptatnom. Őszintén meg vallva nem akartam, hogy abba hagyja a telefonálásokat, mert nincsenek barátaim. Egyedül tengetem a mindennapjaimat és próbálom túlélni az iskolában töltött időt. Strébernek számítok csak azért, mert inkább a könyveket választom az osztály társaim társasága helyett, de nem tehetek róla egyszerűen kibírhatatlanok. Mindig csúfolnak, hogy nincs a legújabb divat szerinti ruhám vagy mert még mindig a jól megszokott ütött-kopott telefonomat használom ami már hozzá nőtt a szívemhez. Szerettem volna barátokat csak senki nem volt aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Sose voltam beszédes csak akkor szólaltam mikor kérdeztek. Féltem, hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek az engem körülvevők. Akkor még a maradék önbeszülésem is darabokban hullott volna a földre arra várva, hogy valaki még jobban összetapossa vagy ellenkező esetben kiemeljen és újra összerakjon. Egy ilyen személy volt az életemben és az nem más, mint a titkos telefonálom. Fülemhez emeltem a még mindig csörgő készüléket és kicsit rekedtes hangon szóltam bele. Nem a fáradtságtól voltam berekedve hanem a sírástól. Ma van ugyanis a szülinapom, de senki nem köszöntött fel. A szüleim hajnalba járnak dolgozni és csak késő este érnek haza. Nem lepődtem meg, hogy reggel semmi üzenet nem várt a bevásárló listán kívül.

- Bogi minden rendben ? - hangjában aggódást véltem felfedezni, de kristálytisztán hallottam, hogy fáradt. Talán belefáradt abba, hogy velem beszéljen. Megtudom érteni. Egy éve szentel rám minden nap órákat, hogy megtudja, hogy élek-e még. 

- Nem, semmi sincs rendben - suttogtam. Szememet sós cseppek lepték el - Nem bírom  egyedül tovább. Kezdek teljesen becsavarodni - hatalmas sóhaj hagyta el a számat amely remegett az előtörni készülő sírástól.
- Sajnálom, de most mennem kell. Viszont egy dolgot ígérj meg nekem, ne csinálj hülyeséget oké ? Ne merd bántani magadat, mert akkor nem állok jót magamért - fenyegetett meg. Szigorúan vágta hozzám a szavait, de tudtam, hogy nem bántásnak szánta. Csak meg akar óvni és ez melegséggel töltötte el a szívem. Tudom hihetetlennek hat az egész, de beleszerettem ebbe a fiúba akinek a hangját ezer közül is felismerném. Tetszett az, hogy végig hallgatta azt a sok hülyeséget amit összehordtam. Érdekelte, hogy mit gondolok a világról és bizonyos témákban még a tanácsomat is kikérte. Elmormoltam egy rendben-t és egy jó éjt majd megszakítottam a vonalat. Hátamra fordulva bámultam a plafont. Nem tudom miért feltételezte rólam azt, hogy valaha is bántanám magam. Tény, hogy volt olyan pillanat az életembe amikor kezembe vettem a pengéket, de olyankor mindig Ő jutott eszembe és a csodás mosoly amit elképzeltem neki. Biztosan jó képű lehet és akinek ilyen csodás nevetése van csak csodás ember lehet. Ábrándozásomból a csengőnk hangja zavart meg. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki a pihe, meleg paplan alól majd a bejárat felé vettem az irányt. Elképzelni sem tudtam, hogy ki keresne ilyenkor. Végig futott agyamon a gondolat, hogy talán egy gyilkos vagy betörő, de ez is vetettem az ötletet mivel ha valaki megakarna ölni nem csengetne be. Elfordítva a kulcsot a zárban majd megragadva a kilincset tárult ki az ajtó ami mögött egy csodaszép kék szempárt találtam. Karakteres arca volt és tökéletesen beállított frizurája. Volt egy olyan érzésem, hogy ismerem az előttem álló fiút, de biztos voltam abban is, hogy ezt az arcot sosem felejteném el.
- Miben segíthetek ? - kérdeztem miközben neki dőltem az ajtófélfának és kérdő tekintettel néztem rá. 
- Sokkal gyönyörűbb vagy mint azt gondoltam - mosolyodott el. Nem értettem, hogy ezt mire mondta. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe majd bevillant. Ugyan még sosem láttam, de a hangja bebizonyította, hogy a személy aki előttem áll az nem más, mint a titokzatos srác a telefon másik végéről - A nevem Niall - nyújtotta felém kezét amit én nem fogadtam el hanem egyből nyakába ugrottam. Édesen belenevetett a fülembe majd egy gyors csókot nyomott az arcomra mielőtt felkapott volna az ölébe. Lábával berúgta az ajtót majd a nappalinkban lévő kanapéra ült le míg én még mindig a nyakát öleltem. Nem akartam elengedni. Örökké magam mellett akartam tudni azt aki valamilyen szinten tartotta bennem a lelket - Bogi mondanom kell neked valamit - suttogta mintha félne attól, hogy bárki is meghallaná. Kicsit eltávolodva tőlé néztem bele csodásan csillogó szemeibe - Hihetetlen, hogy ezt mondom, de beléd szerettem. A tudtad, hogy a mai napon szomorú vagy fájdalommal töltötte el a szívem. Ezen a napon neked kellett volna lenned a legboldogabb tizennyolc éves lánynak a földkerekségen. Tudtam, hogy most jött el az ideje annak, hogy megjelenjek és karjaimba tartsalak amíg csak élek. Bogi, mióta megtaláltam a telefonszámodat az egyik tíz fontoson amit visszaadtak nekem egy boltban tudtam, hogy fontos leszel az életemben, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy a világ legszebb lányát tudhatom magaménak. Tőled függ az életem. A te pici kezedben van a szívem noha addig még sosem találkoztál velem. Megértem ha megrémiszt ez a dolog, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom - mikor befejezte a monológot elkezdte lefejteni kezem nyakáról majd megpróbált lerakni a kanapéra, hogy csak úgy kisétáljon az ajtón. Hirtelen felindulásból ajkaim az övéire tapasztottam majd ahogy csak tudtam belepréseltem érzelmeimet a csókba. Kezeit végig vezette oldalamon majd a derekamnál megállapodott és úgy húzott közelebb magához. Kezem szőke tincsei közé vezettem majd betúrva húztam közelebb magamhoz. Erre a mozdulatsorra belenyögött csókunkba amitől nagyot dobbant a szívem. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat ilyet vállt ki belőle. Egyik kezével simogatta a hátamat majd egyik pillanatra a másikra már a kanapéra fektetett és úgy tornyosult fölém. Csókunk szenvedélyes volt majd levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Nem tudom miért, de egy furcsa érzés tört fel bennem. Akartam őt és ahogy szemeiből kiolvastam ő is akart engem. Egy egyszerű mozdulattal levette a rajtam található toppot amit alváskor szoktam viselni egy francia bugyi kíséretével. Pír szökött az arcomba mikor végig vezette rajta tekintetét amit próbáltam elrejteni előle persze sikertelenül. Mosolygott majd apró puszikkal halmozta el testem minden szegletét. Ujjaim végig vezettem izmos hátán majd megtalálva pólója alját kezdtem el lehúzni róla. Miután róla is lekerült a felső a nadrágja kigombolásával kezdtem el szórakozni majd megelégelte a dolgot feláll és levette alsónadrágjával együtt majd fölém hajolva tépte le az engem takaró utolsó ruhadarabot. Mélyen a szemebe nézett majd szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaival nyakamat kényeztette kezével a combomat simogatta majd egyszer csak megéreztem amint ujjai belém hatolnak. Kicsit felsikkantottam a meglepettségtől mire Ő csitítgatni kezdett. Gyors tempóban mozgatta kezét amitől akaratlanul is felemelkedett hátam a kanapéról. Mielőtt még hatalmába kerített volna a gyönyör megfogtam kezeit kihúztam magamból. Fordítva a helyzeten én kerültem felülre majd lovagló ülésben ültem rá combjaira. Kezembe vettem férfiasságát majd elkezdtem kényeztetni. Férfias nyögések hagyták el a száját majd mikor már elérkezettnek éreztem az időt finoman ráültem és úgy kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet ami mindkettőnk száján nyögéseket kényszerített ki.
- Gyorsabban - préselte ajkain a szavakat és megpróbáltam gyorsítani, de nem nagyon sikerült. Hamar megunta a lassú mozgást így megint Niall alá kerültem majd gyors mozgásba kezdett. Lábaim dereka köré fontam, hogy még közelebb szoríthassam magamhoz. Nem telt sok időbe míg elérjünk a csúcsra. Körmeimmel szántottam végig hátát míg ő édes dolgokat suttogott a fülembe és apró csókokat lopott tőlem. Jól eső sóhaj hagyta el száját majd úgy helyezkedtünk el, hogy kényelmesen tudjunk feküdni a kicsinek nem éppen mondható kanapén. Karjai védelmezően öleltek át és tudtam, hogy sose akarok elmozdulni onnan. Életem végéig érezni akarom a szívverését, forró leheletét, gyengéd érintéseit és tökéletes ajkait amint az enyémet becézgetik. Boldog voltam és ott akkor tudatosult bennem, hogy ez életem legjobb születésnapja, mert megkaptam a férfit akire mindig is vágytam és teljes szívemből szerettem. Aki mellesleg viszont szeret és megígérte, hogy ezentúl mindig mellettem lesz és sosem fog elhagyni. 

#11 Niall Horan - Szeretem (kérésre+18,Timinek)

- Harry te nem vagy normális! - kiabáltam oda neki nevetve. Egy hatalmas szikláról készült leugrani a vadul hullámzó tengerbe. A sós víz kíméletlenül nyaldosta a homokot, néha-néha a lábamat is körülölelve.
- Timi nyugi van! Tudom mit csinálok. - kiáltott vissza, majd elnevette magát. A mellettem lévő szőkeséget figyeltem, aki kuncogva kémlelte barátját, majd pillantása rám szökött. Kék szemei boldogan csillogtak szája mosolyra húzódott. Felelsz vagy merszezünk, a srácokkal itt Ausztrália partjain, ahol ma éjjel sátorokban fogunk aludni. Harry kapta azt a feladatot - még így az elején - hogy ugorjon le a szikláról. Elég veszélyes, de azt mondta, hogy megcsinálja 'egyszer élünk' alapon.
- Wááá! - kiáltott miközben elvetődött a kőről és a mélybe vetette magát. Hatalmas bombával érkezett a vízbe, majd néhány másodperc múltán feljött a felszínre. - Ez kurva jó volt! - ordította majd 'hú'-hogott egyet. Mindannyian nevetve ráztuk a fejünket, majd meg sem várva míg kiúszik a partra elmentünk és visszaültünk a plédekre. Lassacskán Harry is beért minket, és miután magára terített egy törülközőt megpörgette az üres sörös üveget, amibe nem rég még sör volt. Pörgött-pörgött aztán megállt. Pont nálam. valahogy éreztem, hogy én leszek a soros..
- Mersz vagy mersz? - kérdezte a göndör fiú felhúzott szemöldökkel, ami mindenkiből nevetést váltott ki.
- Nem sok lehetőséget adtál Styles. -  vigyorogtam rá. Csak lazán megvonta a vállát és kérdően tekintett rám. - Merek. -
- Szuper! Ma este Niall hálótársa kell hogy legyél, egy elhagyatott partszakaszon. - kacsintott rám, mire kikerekedett szemmel néztem rá. Mindenkinek nyilvánvaló a tény, hogy Niallel bejövünk egymásnak. Csak mi nem akarjuk elrontani a több éves barátságunkat, ráadásul a menedzser sem nagyon díjazná, ha összejönnénk, így elnyomjuk az érzéseinket és barátként viselkedünk egymással, habár néha egy-egy csókot vagy hosszan tartó ölelést lopunk egymástól.
Pillantásomat a szőke hajú egyedre vetettem, aki elpirulva, de mosolyogva játszadozott a homokkal. Megérezhette, hogy nézem, mert vetett rám egy félpillantást, de ettől csak még jobban zavarba jöttem.
 Így történt hát, hogy most egymás mellett fekszünk és beszélgetünk. Hirtelen csend állt be közöttünk, habár nem éreztük kínosan magunkat miatta.
- Kérdezhetek valamit? - fordult felém, én pedig bólintottam. - Lefeküdnél velem? - kérdezte, mire nekem szemeim kétszeresére nőttek és meglepődve vetettem rá pillantásom. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kérdést bevállal, de ez szerintem a pár pohár koktélnak tudható be és az egy üveg tequilának ami elfogyott, na meg a sörök is voltak..
- Niall most ezt miért.. ? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Hát csak a kíváncsiság hajt. Tudod most jó kedvem van és hát csak úgy hirtelen kérdés volt. - nem értettem most ezt a magyarázat félét, de mindegy.
- Öhm hát oké. -
- De, ha bepróbálkoznék hagynád magad? - tett fel egy újabb kérdést. Igazából borzasztóan vágytam rá már nagyon régóta.
- Próbáljuk ki. - kacsintottam rá. Megleptem eme kijelentésemmel, habár nem habozott, egyből felém kerekedett és csókolni kezdett. Simogatott ott ahol ért, puha ajkai bebarangolták egész testem. Gyengéden kezdet lehúzni rólam az apró kis toppot, felültem, hogy könnyebb legyen megszabadulni tőle. Beharapta alsó ajkát, amikor végig nézett testemen, amit már csak egy apró francia bugyi és melltartó borított. Egyik kezét levezette melleim között, egészen a hasam aljáig, majd ott megállt és a szemembe nézett. Kábultan adtam meg neki az engedélyt egy apró bólintás kíséretében. Hosszú puha ujjai gyengéden simítottak végig nőiességemen, bugyin keresztül. Hangos sóhaj hagyta el ajkaim, hiszen rettenetesen jól esett az, amit tett.
- Úgy látom tetszik, és ez mennyire fog? - kérdezte pimaszan, majd félretolva az apó ruhadarabot, megéreztem magamban egyik ujjár. Nyögéseim talán az egész környéket bejárták, a sátorban egyre forrósodott a hangulat. Kis idő múlva még egy ujja csatlakozott. Majd még egy. Vonaglottam alatta és száz meg száz sóhajok törtek fel belőled.
- Niall.. Ahh, mindjárt. - nyögted, pár másodperc múlva pedig ujjai köré élveztem. Kicsit pihegtem, majd átvettem az irányítást. Felé kerekedtem és testének minden apró pontját elleptem nedves puszijaimmal. Láthatóan nagyon tetszett neki, vagyis testének reagálásából ezt szűrtem le. Boxerét hamar eltávolítottam róla. Kezembe vettem már akcióra készen álló büszkeségét, és dolgozni kezdtem rajta a kezemmel. Közben a hasát, valamint mellkasát csókokkal hintettem. Amikor már éreztem, hogy közel van, abbahagytam. Rögvest felhúzott magához, gyorsan megszabadított a fehérneműmtől, majd ismét én kerültem alulra. Kezét enyémre kulcsolta, arcát pedig a nyakamba temette.
Gyengéden hatolt be.
Hihetetlenül jó volt ennyire közel érezni magamhoz, látni, hogy örömöt okozok neki fenomenális élmény volt.
Teste verejtéktől csillogott, ajkai kissé felduzzadtak, szemei csillogtak, haja kócos volt.
Csodás érzés volt.
Szeretem..

#10 Harry Styles - Első évforduló

 
Unottan feküdtem az ágyamban. Az életkedvem messze a nulla alatt volt, elviselhetetlenek éreztem a fejfájásomat, illetve a torokfájásomat. Csak a mai nap folyamán, legalább 500 papír zsebkendőt használtam el, illetve literjével iszom a forró mézes teát.
Egyedül vagyok. Harry, a barátom, és a fiúk akikkel egy csapatban van éppen amerikai turnén vannak, lassan két hete. Eszméletlenül hiányzik. A forró csókja, a meleg ölelése, édes bókjai, az imádni való gödröcskés arca, Ő maga. Borzalmas érzés, hogy nélküle alszom el esténként, hogy nem ébreszt fel jó reggelt csókkal. Elméletileg, már csak egy hét és újra itthon lesznek. De ami a legjobban bánt, hogy nem lesz itthon akkor, amikor egy évesek leszünk. Nekem mindennél többet jelentene, ha együtt tölthetnénk, ehelyett mi van? Betegen fekszem az ágyban, kimászni sem tudok. A legtöbb pár az évfordulóját együtt tölti, vacsorázni mennek, romantikáznak, az estét pedig együtt töltik.
Hannah, a legjobb barátnőm pontosan átérzi a helyzetem. Olyan ő számomra, mint egy testvér. Ha sírok, velem együtt sír, ha boldog vagyok, velem együtt örül, ha szomorú vagyok, ő is az. Nem is kívánhatnék magamnak jobb barátnőn. Az előbbi sms-ében azt írta, mindjárt ideér. Áldom érte, hogy két percnyire lakik tőlünk, szinte szomszédok vagyunk. Meg is szokta vicces kedvében jegyezni, hogy ha hangosak vagyunk Harryvel, még ő is hallja pár házzal arrébb.
A csöngő hangos csilingelésére kipattantak a szemem, amiket idő közben lehunytam egy picit. Nagy nehezen magamra kaptam a pihe-puha mamuszomat, és leslisszantam a lépcsőn, hátamon a takarómmal. Hannak mosolygós arca azonnal elfanyarodott, amikor meglátta, hogyan nézek ki.
-Bébi, te rosszabb vagy mint egy zombi. Amikor mondtad, hogy szarul vagy, nem gondoltam, hogy ennyire. Na gyere, hoztam neked húsleveset.
Arcomra egy nagy mosoly szökött, imádom az ő által készített levest. Mivel ő Magyarországról származik, azt említette, hogy ez ott egy hagyományos étel. Amikor beteg vagyok, mindig ilyet készít nekem, de sajnos a saját főzési tudásommal nem nagyon menne magamnak az elkészítése.
Hannah otthonosan mozgott a konyhában. Amíg a kanapén helyezkedtem el, addig ő elővett egy tányért, beletöltötte a "gyógyszeremet", majd egy kanalat rakott a tálba , és leült mellém. Orromat megcsapta a finom illat, azonnal nekiestem a gőzölgő finomságnak. Percek alatt egy csepp sem maradt a tányérban, a forró folyadék jólesően csúszott le a torkomon.
-Na, és mi a helyzet Harryvel? Beszéltetek?
-Hát... Ma vagyunk egy évesek. - hajtottam le a fejem. -És turnén van. Tudod, ennek nem így kellene lennie! Boldogan kéne itt ücsörögnünk, már el is terveztem, hogy bármennyire is nem tudok főzni megpróbálok összedobni valamit, csak Miatta. Csak Neki. De nincs itt...
Arcomon egy kósza könnycsepp gördült le. Hannah bátorítóan megölelt, és vagy százszor elismételte, hogy semmi baj, majd legközelebb. De csak egyszer lesz egy pár egy éves!
Végül úgy döntöttünk, megnézünk egy sírós filmet, mert tudta, hogy ilyenkor nekem erre van szükségem. és sok csokira. A finom leves után újra úgy éreztem, tudok rendesen levegőt venni az orromon.
*
- Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél. nagyon szeretlek. - szorítottam magamhoz a legjobb barátnőmet.
-Ha még egyszer megköszönöd, esküszöm többet nem jövök át. - nevette el magát. - Na, légy jó bébi, és gyógyulj meg hamar!
Egy utolsót intettem neki, majd eltűnt London utcáin. Komótosan ballagtam vissza a kanapéhoz. Nyakig betakaróztam, már nem rázott a hideg. Ezt jó jelnek vettem, ugyan is ez azt jelenti, nincsen lázam. Az idétlen sorozatok között kapcsolgattam, míg végül leragadtam a Sponge Bob-nál. Nem tudom, mennyi idő lehetett, de csak azért sem akartam elálmosodni. Úgy éreztem, mintha adrenalin löketem lenne. Tuti, hogy Han tett valamit a levesbe...
A szívem kihagyott egy ütemet, amikor egy kéz ért a vállamhoz. Hangosan felsikítottam, a pulzusom az egekbe szökött ijedtemben. Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam Harry édesen mosolygó, gödröcskés arcát, kósza göndör tincseit. Nevetése töltötte be az egész szobát. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, pár másodpercig fel sem fogtam, hogy tényleg itt van, Ő, a szerelmem, a mindenem.
-Na mi az, már csókot sem kap a barátod, akinek egy éve teszed boldoggá minden napját?
A könnyeim utat törtek maguknak szavai hallatán. A nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, mint még soha. Volt már távolt tőlem, de ilyen sokéig még sosem, és elmondhatatlanul hiányzott már.
-Csókot nem kapok? -érintette össze homlokunkat, kiskutya szemekkel bámult rám.
- Harry beteg vagyok. Nem akarom, hogy elkapd. -hajtottam le a fejem.
-Szerinted engem most ez érdekel? -nevetett fel. -Csak az a fontos, hogy itt vagy velem, és ma vagyunk egy éve együtt. Ezt meg kell ünnepelnünk.
Gondolkodni sem volt időm, puha, telt ajakit az enyémek ellen nyomta, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Mohón kaptunk egymás szája után. Csókunkat ő szakította meg.
- Nagyon szeretlek, a legboldogabb egy évemet töltöttem el veled. Köszönöm, hogy vagy nekem, és remélem, még legalább száz ilyen évünk lesz együtt.
Kezével fekete csőfarmere zsebébe nyúlt, előkerült egy gyönyörű ezüst nyaklánc. amin egy szép betűkkel írt "Harry" felirat ékeskedett. Észre sem vettem, hogy a könnyeim ismét ezresével hullanak a szememből nem a szomorúságtól, hanem az örömtől, és a meghatódottságtól. Ismét karjai közé vetettem magam, és addig csókoltam, ameddig már a szám is megfájdult, illetve levegőt is alig kaptam.
-Harry...Én nem tudtam, hogy ma jössz... Így nem tudtam megcsinálni amit akartam neked adni az első év miatt..Én saj...- mutatóujját ajkaimra helyezte, jelezvén, hogy maradjak csöndben.
-Az a legszebb ajándék, hogy itt vagy.
Magam sem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a csodás fiút. Mindenki azt gondolja róla, hogy lányok ezrei fordultak meg az ágyában, egy nőcsábász tinédzser, holott nem. Egy romantikus, csodálatos fiú. Igen, mielőtt összejöttünk, szeretett flörtölni, de elmondta, hogy sosem volt nála több száz lány, csak néhányszor fordult elő, hogy egy éjszakás kalandjai voltak. Amióta velem van, rajtam kívül egyetlen egy lányra sem nézett rá úgy, és ennél hálásabb nem is lehetnék neki.
Lábaimat összekulcsoltam a derekánál, kezeit a fenekemre helyezte, úgy tartott meg. Csókunkat egy percre sem szakítottuk meg, miközben Harry a lépcsőn haladt felfelé velem együtt. A hálószobánk ajtaját szinte berúgta, abban a percben egyikünket sem érdekelt semmi. Óvatos mozdulatokkal rakott le az ágyra, felsőjéből azonnal kibújt, majd fölém került. Apró csókokkal hintette be a nyakamat, miközben keze a testem minden szögletét újra felfedezte. Mire feleszméltem, már csak fehérneműben feküdtem Harry alatt, akin szintén csak egy bokszer ékeskedett. Hatalmas kezét óvatosan a hátam alá csúsztatta, egy laza mozdulattal kikapcsolta a melltartóm. Nem voltunk még sokszor együtt, talán négyszer, nem akartam elsietni a dolgokat, de még most is szégyenlős voltam előtte.
-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe, amitől arcom még inkább vörösbe úszott.
*
Kifáradva,izzadt testtel feküdtünk egymás karjaiban, csak a heves lélegzetvételünket lehetett hallani. Még mindig a hatás alatt voltunk. Harry csodás göndör fürtjei összeálltak az izzadtság cseppektől, szemei ragyogtak, mint a csillagok az égen. Azt hiszem, ennél romantikusabb, és szebb első évfordulót el sem tudtam volna képzelni, vele, az Életemmel, akit mindennél jobban szeretek.